Miért az én DSP-m?

A DSP csak egy eszköz, amit a hanganyag készítői, a hangfal gyártói, stb., használnak. Lehet jól meg rosszul is. Nekem gyanús hogy utóbbival sokszor találkoztál, ha ennyire elutasító vagy ezzel az eszközzel szemben.

[ Szerkesztve ]

Nem. Mivel DSP kb 20-30 eve is volt, nem ertem, mire gondolsz "AI" alatt. Ki tudnad fejteni?

"azaz hogy a legközelebb kerülj ahhoz, ami szerző álma volt.": konkrétan ezt írtad, hogy a dsp-vel a hang nem ahhoz fog közel állni, ahogy elhangzott, hanem ahhoz, ahogy a szerző megálmodta...

Hát ideális esetben úgy hangzik el, ahogy a szerző megálmodta. Hogy lenne másképp?

ezt hívják úgy, hogy előadóművészet.
hozok neked példát:
így gondolta a szerző: [link] előadó: [link]
szerzői verziót megtalálod, előadó: [link] , [link]

Ebben az esetben az előadó is szerző, hisz módosít rajta. De szerintem szemantikába felesleges ennyire belemenni. Ha pontosabban akarok fogalmazni, akkor optimális esetben azt hallod, amit a szerző, előadó, stb., meg persze a mixing és mastering engineer megálmodott.

[ Szerkesztve ]

oké, visszakanyarodva az eredetihez: azt akarom hallani, ami elhangzott, és ehhez nekem nem kell dsp.

ráadásul, ha dsp-zni kezdenek, akkor rögtön felmerül a kérdés, hogy oké, de milyen paraméterekkel dsp-znek?

Ha adott tökéletes akusztikai környezet és a tökéletesen transzparens lehallgató lánc, akkor nem kell további DSP, hisz a végeredmény tökéletes. Ez viszont elég ritka...

Pl milyen paraméterekre gondolsz? A végeredmény a lényeges, hogy minél transzparensebb legyen. Egyébként meg lehet ám DSP nélkül is élni, csak nem szabad azt állítani, hogy az a legjobb megoldás vagy hogy a DSP csak rontani tud.

[ Szerkesztve ]

bitrate? felbontás? és ha annyi, miért pont annyi?
ha igazán össze akarsz balhézni dabadabbal, kezdj vitatkozni vele az mp3-ról

"tökéletesen transzparens lehallgató lánc": ha még mindig itt tartunk, akkor az azt jelenti, hogy nem emlékszel arra, amit a cikkben olvastál. senkit nem érdekel a tökéletesen transzparens lehallgató lánc. ez a hifiben a kiindulási alap. az érdekli a hifistákat, hogy a lánc pont úgy legyen ócska, ahogy a fülük szereti. tehát nem kell dsp, nem kell semmi.

"csak nem szabad azt állítani, hogy az a legjobb megoldás": mégegyszer: NINCS JÓ MEGOLDÁS!

[ Szerkesztve ]

320 kbps CBR MP3-t se tudja a legtöbb ember megkülönböztetni a CD minőségű (44.1 kHz, 16 bit) FLAC-tól vakteszten. De a CD minőségnél jobb minőséget, pl 96 kHz 24 bit már senkinek sem sikerült, legalábbis nincs rá bizonyíték. Viszont feldolgozásnál már más a helyzet, azt érdemes a lehető legjobb minőségben végezni, de továbbra is elegendő a CD minőségű forrás hozzá, lásd oversampling.

Te állítottad azt, hogy azt szeretnéd visszahallani ami elhangzott. Ehhez transzparencia kell. Ha nem érdekel a transzparencia, akkor nem azt akarod visszahallani ami elhangzott, hanem az orwelli HiFi definíció szerint hallgatod zenét.

Miért ne lenne jó megoldás? Csak megfelelően kell definiálni, hogy mi az. Persze ha te magad sem tudod mit akarsz, akkor valóban nincs jó megoldás.

[ Szerkesztve ]

az jutott eszembe, hogy ha mindenki linkelné a kedvenc zenéit, kiderülne, hogy mi a nézeteltérés oka.
mert ha emlékeim nem csalnak, többen is olyan zenét hallgatnak, amitől én már szervizbe vinném az autómat

320 192 kbps CBR MP3-t se tudja a legtöbb ember megkülönböztetni a CD minőségű (44.1 kHz, 16 bit) FLAC-tól vakteszten.

FTFY
Ha önjelölt audiofil, aki kijelenti, hogy a legnagyobb bitrate-ű mp3 is úgy szól, mint a Szokol, akkor meg a 128-assal is gondjai lesznek.

[ Szerkesztve ]

Ja, igen általánosságban ez a helyzet, sőt a 128 kbps sem szokott menni, erről logouton volt egy tanulságos felmérés. Nekem megy a FLAC a 320-as mp3-hoz képest (valid foobar abx teszt), de nüansznyi a különbség, meg kell feszülni, szóval sok értelmét nem látom. De mivel flacban se foglalnak sokat a zenék, így ha tehetem, abban van minden.

[ Szerkesztve ]

Legnagyobb poén ebben az, hogy jellemzően az akusztikus zenék jobban tömöríthetők transzparensen, míg az elektronikus méhtelepi zörejek meg a kemény metál sokkal nehezebben, és hamarabb is kijönnek velük a lehallgató rendszerek hibái, főleg a metállal.

[ Szerkesztve ]

"1. maga a formátum nem ad lehetőséget a pontos pozícionálásra (az adat CD meg igen, már csak ezért sem lehet adat CD-ként olvasni), ezért a grabber programoknak maguknak kellett kitalálniuk egy seek után, hogy mi merre hány méter"

A DOS időkben volt mscdex módosítva, ami az audio cédét is adatként, bitpontosan olvasta fel.

Egy későbbi megoldás Wav fájl elkészítésére és a bit pontosság ellenőrzésére.

Azt azért senki se gondolja, hogy egy fejléc megakadályozza egy adatfolyam olvashatóságát.

"dsp alatt egy olyan valamit értek, ami vagy bedigitalizálja a hangot, vagy digitálisan kapja, rátol egy fourier analízist, azzal szétválogatja mondjuk oktávonként, a digitális hangsávokkal csinál valamit (késlelteti, jelszintjét változtatja, stb.), majd összerakja és lesz belőle hang."

Egyszerűbb a dolog.

Ha kiküldesz egy frekvencián jelet a hangdobozra, akkor a jelet hallani fogod. Sajnos nincs olyan hangszóró vagy hangfal, amelyiknek hangereje minden frekvencián optimális lenne. Van ahol túl hangos. Van olyan frekvencia, ahol halkabb az elvártnál.

Ha egy kalibrált/hitelesített mikrofonnal méred hangmagasság lépcsőkben a hangerősséget, akkor korrigálni lehet a végeredményt. Nem a hangszínt szabályzod, hanem közelebb viszed a hangzást az eredetihez.
Erre még rátolhatod a hangszínszabályzást. Például a magas hangokat erősíted. Idősebb korban a magas frekvenciákon általános a hallás károsodás. A teljes süketségig.

Az első komoly intőjel az, amikor rajtad kívül mindenkit zavarnak a hangos tücskök. De neked szerencséd van. Egyáltalán nem vagy alig hallod a hangjukat.
És milyen puhányok a mai fiatalok?? Már egy kis tücsökzenétől is kiakadnak!!!

Egy optimális rendszer alapesetben az eredetihez legközelebb álló hangzást biztosítja. Ehhez hozzá adja a személyre szabott hallás károsodásnak állapotnak megfelelő módosításokat, a lehetőségekhez mérten. Ha egyedül hallgat zenét valaki.
A fej vagy fülhallgatók esetében ideális megoldás. (lenne)

Műszaki meggondolásokkal is szoktál foglalkozni? Azért kérdezem, mert valahogy ezekről kevés szó esik az írásodban; mintha empírikusan, csupán kísérletezéssel haladnál. Én azt tapasztaltam, hogy a fejlődés úgy optimális, ha mindkettővel foglalkozunk.

Pl. az SPDIF - annak ellenére, hogy audióra lett kitalálva - nem igazán szerencsés formátum audióra, mert itt az időzítés sokat számít (fáziszaj, jitter), míg az SPDIF frame-ek címzése páratlan számú bitnyi, ami az SPDIF-I2S konverter PLL-jét rendszeresen megugrasztja; nem lehet rendesen rászinkronizálni. Sokkal jobban jársz, ha USB-ből egyből I2S-t csinálsz és rögtön mész a DAC-chipbe (esetleg az adatvonalak kapuzásával, ha azt a chip nem végzi el).
Ha mégis SPDIF-et használsz, az I2S-konverzió után kell egy ASRC!

USB-nél még kísérletezhetsz az USB adat újraórázásával, ami nem más, mint egy HUB controller, hozzá jó táp és jó oszcillátor. Csak ehhez NYÁK-ot kell tervezni, mert az USB2.0 480MHz-en megy és ott nagyon könnyen sérül a jelintegritás, ha a vezeték (transmission line) impedanciája megtörik! Pár másodpercenként egy-egy pattanás a jutalom hangban, mivel audio streamnél nincs hibajavítás.

Digitális tápoknál pedig érdemes az aktív stabilizátor után CLC-szűrést alkalmazni ferrit bead-del, mert a nagyfrekvenciás áramtüskékre 100kHz körüli feszültséglengéssel tudnak felelni a visszacsatolt stabilizátorok, mivel sebességük véges. És EMI-szempontból se jó, ha hosszú vezetékeken szaladgál a nagyfreki. Ezt is nagyon hallani. A CLC-szűrő második C-je a céláramkör hidegítőkondenzátora (snubberelve egy elkóval, ESR>1ohm). A snubber azért kell, mert a bead ESR-je csak pár MHz fölött kezd el nőni, vagyis az LC-rezonancián még nem csillapít.

[ Szerkesztve ]

De a fő probléma még csak most jön, ez pedig a FÖLDELÉS, igen csupa nagy betűvel! A hét tápegységnek hét független földelést kell kialakítani, ráadásul a digitális és analóg áramkörök miatt nem mindegy milyen sorrendben! Tudom, próbáltam! Ez 8 rétegű NYÁK-lapot jelentene, ez pedig lehetetlen, tehát csak légszereléssel lehetséges.
Képtelen vagyok megfejteni, itt mire gondolhattál. Védőföld?
De ha elolvasod valamelyik chipgyártó (TI, AD, ...) application note-ját a GND-hálózaton terjedő zavarokról a táp körül, akkor ki kell tisztuljon a téma. CLC-szűrőkkel szerintem elkerülhető, hogy túlbonyolítsd (én is tapasztalatból írom).

Nem egy jó irány alapkapcsolásokat aranyból megépíteni tuning gyanánt... Inkább meg kell érteni részleteiben, mi történik (olvasni, olvasni!) és a kapcsolást fejleszteni.

[ Szerkesztve ]

A fotódig még csak most jutottam el.
- Egyenirányító-diódákra tessék 10..100nF fóliakondit tenni, mert különben sok RF-et termelnek, amikor kikapcsolnak. A kondi lelassítja ezt, így az aktív stabkocka ki tudja szűrni. (100kHz fölött nem sokat szűrnek.)
- A stabkocka bemenetére mindenképp kell nagyfrekis kondi, közvetlen a lábakra. 100nF elég. E nélkül gerjedékenyek. Jobb esetben a kimenet is kapjon, mert úgy jobb az impulzusválasz, pl. 1..10uF tantált! Az nagyfrekis és egyben nagy kapacitásban is elérhető.
- És elé is érdemes CLC-szűrőt tenni, nem csak mögé, mert a hálózat felől sok szemét érkezik modern világunkban (kapcsolóüzemű tápok, fázishasítók...).

DiyAudio-n érdemes utánaolvasni a témáknak, mielőtt építesz valamit, mert még a legegyszerűbb dolgot is könnyű elrontani. Ott kb. minden le van már írva, a releváns irodalom összeszedve és megfikázva: csak át kell rágni.

[ Szerkesztve ]