Hogyan jött az ötlet?

Mióta hosszabb távokat futok, nekem is fel-felbukkant gondolataimban a maratoni táv. Mivel hivatásos honvédtiszt vagyok, a munkám része, hogy megfelelő formában legyek. Erre munkaidőben is alkalmam van legalább napi egy órában, de nagyon sok kollégámmal együtt a szabadidőmből is áldozok az edzésre.

6-7 éve kezdtem el 8-10 kilométereket futni heti 2-4 alkalommal, akkor még különösebb cél nélkül, versenyekre pedig egyáltalán nem jártam. A futás során van időm gondolkodni, megnyugtat, kikapcsol, néha nagyon jó ötleteim támadnak közben.

Első versenyemet csak 2011-ben, Kabulban futottam egy félmaratoni távon. A hirtelen jött ötlet nem várt nehézségek elé állított, hiszen addig legnagyobb jóindulattal is csak a feléig, egy-kétszer kétharmadáig jutottam a 21 kilométernek, valamint az afgán főváros 1 789 méteres tengerszint feletti magassága, és a mindössze 4 hetes aktív akklimatizálódás sem kedvezett.

Végül sikerült befejeznem a versenyt a hátsó kétharmadban, 1 óra 52 perces eredménnyel. Akkor megesküdtem, hogy ilyen őrültséget többé nem csinálok, és a maratonnak a gondolatát is száműztem a fejemből.

A kabuli Cowtown Half Marathon – afcent.af.mil

Természetesen újra elkezdtem futni, mihelyst felépültem a félmaratonból, és a magashegyi viszonyok nagyon sok mindenre megtanítottak. Ahogy egyre melegebb lett, úgy találtam egyre több kihívást, és több mint két hónap alatt értem el az otthoni teljesítményemet mind tempóban, mind távolságban. Hazaérve sem hagytam abba a futást, de továbbra is csak a heti 2-4 alkalom maradt a jó fizikai állapot fenntartása érdekében, kombinálva a kerékpárral való munkába járással.

Aztán találkoztam a kedvesemmel, aki 20 éve űzi a hosszútávfutást, mára tizenegy maratonnal a háta mögött. Ő mutatta meg azt, hogy nemcsak sima távokat lehet futni, hanem például intervallum edzéseket is. Mivel én tervszerű edzést soha nem végeztem, ez új és érdekes volt. S új volt az is, hogy elkezdtem versenyekre járni.

Jött egy váltófutás, a 200 mérföldes Ragnar Relay 2013-ban Floridában, Miami és Key West között, amelyről, és az azóta teljesített Las Vegas-i váltóról, egy külön írásban fogok mesélni. Majd jött a többi: a tampabeli Gasparilla Distance Classic mind a négy távon, a Balaton Szupermaraton párosban, katonai versenyek, a budapesti Vivicittà félmaraton, a Kékes Csúcsfutás, majd a norvégiai Tromsőben az Éjféli Nap félmaraton és a gödöllői Szabadság-napi terep-félmaraton.

Ekkorra eldöntöttem, hogy maratont akarok futni. Az „első" mindenkinek minden téren különleges; nekem is ősi vágyam a repülés, amelyet csak elmélyített egy korábbi látogatás a Kennedy Űrközpontban, ezért „elsőnek” a Space Coast maratont választottam.

Midnight Sun Half Marathon, a kép éjféltájt készült! – saját fotó

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!