Hardver, melegedés, tapasztalatok

Ez az a szegmens, ahol talán néhány olvasónak csalódást fogok okozni, ugyanis nem lesznek benchmarkok, sosem voltam az az ember, aki számokból állapította meg, hogy milyen gyors egy rendszer, engem a felhasználói élmény, és a használat közbeni tapasztalat érdekel, nem az, hogy mennyire pontozza a PuzsérMark 2.0 szoftver. Lássuk, mi lapul a burkolat alatt:

- Intel Core 2 Duo 2,2 GHz processzor
- 2 GB DDR2 RAM
- 500 GB HDD
- Nvidia GeForce 8600M GT 128MB

Na most ez a masina vásárláskor – illetve beszerzéskor – a 10.9-es kiadással volt telepítve, engem persze, mint kíváncsi újoncot, rögtön a legújabb rendszer, a Yosemite érdekelt igazán. Az ingyenes frissítésre úgy ugrottam rá, mint alkesz Pistabá’ a mosatlan feles pohárra, de nem számítottam semmi jóra. Feltételezésem szerint a rendszer már régóta újratelepítés nélküli frissítgetésnek volt kitéve, ugyanis irtózatosan lassú volt.

Mondhatjuk, hogy fél percig követte a szemgolyóm minden alkalmazás elindításánál a dockon, ahogy az adott applikáció ikonja fel-le ugrándozott, mire végre megtalálta a helyét. Nem hozott megváltást természetesen egy újabb frissítés sem, ezért a letöltött telepítőből rögtön csináltam is egy USB-s bootolható installert, kelleni fog az a tiszta újratelepítés.

Valahogy „szexuálisan izgatta“ a csőrömet a kevés RAM is, mindenhol többet ajánlottak, de azért egy böngésző futtatásával szerintem nem szabadott volna ennyire szenvednie a gépezetnek. Igazam is lett, egy tiszta telepítés után szinte szárnyra kapott, legalábbis a korábbi állapothoz képest.

Ennek ellenére szerettem volna bővíteni a memóriát 4 GB-ra, ami nem bizonyult életem legegyszerűbb feladatának, ugyanis ez a szépség csak 667 MHz-s DDR2-es modulokkal hajlandó boldogulni, de fórumokon való okosodás után szembesültem vele, hogy még azok között is szeret válogatni.

Újan semmiképp nem szándékoztam vásárolni, nyilván ha úgy állnék pénzügyileg, a 600.000 Ft-os modellt vásároltam volna meg a legközelebbi Apple viszonteladónál, és a bal vállamon cipelve vonultam volna végig vele a városon, hogy lássa mindenki, mekkora király vagyok, de nem ez a helyzet. Használtan nagyon nehéz találni ilyen párost (normális áron, de még drágán is), így ez még mindig függőben van. Előbb-utóbb sor kerül rá, mert szeretném kicsit kreatívabb tevékenységekkel is próbára tenni, mint Tibi atya profiljának olvasgatásával.

A legnagyobb fejtörést mégsem ez okozta eleinte. Bármilyen feladat, ami egy kicsit intenzívebben igénybe vette a masina erőforrásait, irgalmatlan forrósodáshoz vezetett. Olyan szinten, hogy égette a combomat, ha rajta volt. Első körben lehúztam egy smcFancontrol névre hallgató alkalmazást, ami kettő dologban volt segítségemre. Egyrészt megtudtam, hogy esetenként 100 Celsius fokon vagy afölött futott a CPU illetve a GPU, másrészt fel tudtam emelni a két darab hűtőventilátor fordulatszámát manuálisan 6000 rpm-re, amíg meg nem oldom a problémát.

Utólag sajnálom, hogy nem dokumentáltam a szétbontás folyamatát képekkel, nem volt piskóta. Kismillió szenzor, csatlakozó és csavar eltávolítása után ki tudtam emelni az alaplapot, ez alatt lapult ugyanis a hűtés. Első ránézésre sikerült megállapítani, hogy nem én vagyok az első, aki szétszedte, minekutána egy rézlapot találtam a hőelvezető és a chipek között, mindkét oldalán hővezető pasztával, ami állagában inkább hasonlított valami olcsó mikroszemcsés fogkrémhez.

Tiszta szesz elő – tojáslikőr készítése helyett tisztítási célokra – a rézlapot kivettem, és ügyesen megkentem a processzort és az Nvidia GPU-t Artic Silver 5-ös csodamaszlaggal, összeraktam, majd remegő kezekkel rátaperolva a bekapcsológombra imádkoztam. „Adja az ég, hogy sikerült mindent a helyére tenni sérülés nélkül“. Hál’ Istennek sikerült, azóta 30-50 fok között ingadozik átlagosan a számolóegységek hőfoka (ami egyébként azért érdekes, mert a pálinka is hasonló paraméterekkel rendelkezett, amit legurítottam bekapcsolás előtt), ami teljesen kellemesnek mondható.

Miután az előzetes sokkból felébredtem, elkezdhettem végre barátkozni magával a rendszerrel. Annyira sok tapasztalatom még nincs vele, de azt kell hogy mondjam, az Apple saját hardverén futtatva nagyon-nagyon egyszerű megszokni. Különösen örültem neki, mikor a Facebook-fiókomba való belépés után a Safari megkérdezte, hogy kívánom-e a rendszer rendelkezésére bocsátani a bejelentkezési adataimat. Igen, igen, igen, te buta!

Azóta minden értesítést, üzenetet megkapok egy jobb felső sarokban felugró kis ablak formájában, ami különösen jó, mert ritkán nézegetem magát az oldalt, de sok csevegést folytatok rajta keresztül. Ugyanez az élmény fogadott akkor is, mikor a Gmail-fiókomba léptem be először, rögtön integrálni akarta a felhasználómat a Mail alkalmazástól kezdve a csevegő alkalmazáson át a kontaktokig. Más kérdés, hogy kétlépcsős azonosítást használok, ezért app passwordöt kellett használjak, mielőtt sikerült elérni a beépített alkalmazásokkal a levelezésemet, de a gesztust nagyra értékeltem.

Rohadt mód egyszerű, és kellemes a rendszer használata, imádom a dockot, a felső sávon elterülő alkalmazásokat, de ennél jobban is az alkalmazásboltot. Ehhez is szkeptikusan álltam hozzá, gondoltam minek egy asztali rendszert mobil szintű alkalmazásokkal „butítani“?! Komolyan... De aztán rá kellett jöjjek, hogy nagyon jól jön a felső sávon terpeszkedő Twitter ikonra kattintva 2 mp alatt megírni egy tweetet, stb., stb., arról nem is beszélve, hogy sokkal komolyabb alkalmazások is elérhetők innen.

A Launchpadhez sem fűztem túl sok reményt eleinte, de itt is kellemeset csalódtam. Minden, az „Alkalmazások“ mappába helyezett programunkat felvonultatja, a tapipadot két ujjal jobbra-balra huzigálva léptethetünk az oldalak között, nagyon gyorsan megtaláljuk, amit keresünk, illetve a letöltés alatt álló appok állapotát is mutatja, tök jó...

Rendszerszinten az alkalmazások bemutatása teljesen fölösleges, tulajdonképpen megkapunk mindent, amit egy Windows PC-n, itt az élmény a lényeg, ami tényleg nagyon jó, részben köszönhető ez a rendszer „eye-candy” faktorának is természetesen, de alapjaiban véve is remek a használata.

Egyelőre még csak alapvető netezésre, szövegszerkesztésre (többek között ezen cikk megírására) használtam, bővítés után videó vágással is bátorkodom megpróbálkozni, ha eljön az ideje, arról egy külön cikkben beszélnék szívesen, hogy ma mire elég ilyen téren a gép.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!