Furcsa és ijesztő dolog történt velem. Tegnap a barátomnál töltöttem az estét. Ahogy szoktunk ökörködtünk, csiklandozott, harapdált, én meg viháncoltam. Aztán a nagy vihánc közben bemenekültem a fürdőszobába, meg hát a sok nevetéstől folyó ügyeket is kellett intéznem.
Ahogy ott ültem a vécén, egyszercsak a barátom kint lekapcsolta a villanyt. Ez egy ablak nélküli fürdőszoba, tehát semmit nem láttam. Aztán kinyílt az ajtó, s mivel kint is lekapcsolt minden lámpát tényleg semmi nem láttam, csak a szemközti konyhában lévő hűtő ledjeit. Tudtam, hogy ő van ott, és csak meg akar ijeszteni. Ekkor már ment föl bennem az adrenalin, mert nem láttam semmit, teljes csend volt, hiába meresztgettem a szemem a sötétben, semmit nem érzékeltem. Már rég elvégeztem a dolgomat, de csak dermedten ültem a vécén. Szólongattam, nem felelt, kértem, hogy kapcsolja fel a lámpát, nem tette. Könyörögtem, akkor sem. S akkor éreztem, hogy valami (félelem? pánik?) elönti az agyamat, s hisztérikusan sírva, káromkodva üvöltöttem, hogy kapcsolja már fel azt a k... villanyt.
Erre ő is megijedt, gyorsan lámpát kapcsolt, s bejött hozzám. A vécén ültömben átölelt vigasztalt, én meg a pániktól pár másodpercig kapkodtam a levegőt, fuldokoltam, aztán már csak sírtam.
Borzasztóan ijesztő volt a teljes sötétség, ahogy nem láttam semmit, nem tudtam mi van, csak azt tudtam, hogy meg akar ijeszteni, de nem számíthattam rá, hogyan. Amúgy is szeret ijesztgetni.
Később azt mondta, hogy depressziós vagyok, meg túl sok horrorfilmet nézek. Hát... nem tudom más hogyan viselkedne hasonló helyzetben...