Tudtam, hogy nem úszom meg. Délben rámreccsent a tesóm (épp diót törtem a kókuszgolyóhoz), hogy kéne venni égősort, mert 4 karácsonyfa van a lakásban (!), és csak 3 égősor. Hátjó. Mivel a nőneműek közül egyedül én szoktam vezetni, apám épp az unokaöcsémet, Andrist játszótereztette, gyorsan megdumáltak, hogy ugorjak már el kocsival a Délihez a 100 forintos bolthoz.
Jjjjoh, elmentem, dugó volt, parkolóhely jó messze, de találtam, volt égősor is, megvettem, kész. Erre telefon, hogy szerezzek már vízzel tölthető fenyőfatalpat is, mert abból is kevés van, és a luc gyorsan dobálja szanaszét a tűleveleit, ha nem áll vízben.
Jobb ötletem nem lévén a Déliből kiautóztam megint a Tescóhoz. Tudtam, hogy egy ekkora hipermarket nem foglalkozik olyan piszlicsáré dolgokkal mint fenyőfatalp, de azért tettem egy halovány kísérletet. Eredménytelenül. Praktikerbe át. Ott van vizes talp, de akkora hordó, hogy beleállíthatnám a kerti fenyőfát, ami 11 méter magas, ha nem sajnálnám kivágni, meg persze, ha beférne a lakásba. 6000 pénzért. Ezek engem hülyének próbálnak nézni. Mi kerül egy zöld műanyag lavórban, meg 3 csavarban 6000 fointba? Eh, mindegy. Ilyen áron nem kell, akkor majd kitalálunk valami mást (ki is találtunk).
Otthon aztán elvonultam megint a pincébe diót törni. Apu lejött, hogy beállítja a fenyőfát a talpba. Persze kicsi fenyőfáink vannak, a legnagyobb, ami a nappaliban lesz, az kb. 130 cm magas. Szóval ezt kellett beleimádkozni a talpba. Nem volt ez olyan egyterű, volt nagy szentségelés, már csak azt vártam, mikor jön az "Ezérttartittezazország" kezdetű mondata. De azért nőtt fel apám a kommunizmusban, hogy így vagy úgy, de mindenre találjon megoldást (és a megoldás végrehajtása közben elmondta, hogy kamaszként egy vasúti talpfából fűrészelt ki magának egy lapgitárt. azokban az időkben az ember a leleményére volt utalva.)
Most csak lehuppantam ide. Fürödni akartam, de a kedves öcsém elfoglalta a fürdőszobát.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

[ Szerkesztve ]