Ha már írtam ide, akkor már gondoltam, én megosztom a 'digisséválós' történetemet. A helyszín é-budai agglomeráció.

Spoiler alert: nagy dráma nem volt, tanulság talán...de legalább sok karakter következik...

2011. óta (kb?) UPC-nél voltam (előtte T-Home): Full/Full TV plan + kötelező landline mellett kezdtük 30-as kábellel, aztán ahogy ketyegett a hűség, úgy tolták fel fordulónként 150-re, 350-re, majd végül 500-ra.

2017. nyarától kezdve rapszódikusan megjelentek a kimaradások: időnként a lokális szekrényeket mókolták a faluban, máskor a szentendrei űrállomásra mutogattak; utóbbi egyszer állítólag le/kiégett, máskor valakik/valahol sikeresen elvágták 'a Zoptikát'. Viszont 2019-re konszolidálódtak a történések; helyére került minden, stabilan működtek a dolgok.

Időközben megint lejárt a hűség, és nekem a puttyonyom tele lett a random gikszerekkel, illetve rebesgették, hogy 'minnyá lesz a Digi!' (sőt, egyszer tavasszal azt moziztam az emeletről, ahogy néhány románul karattyoló makákó himbálózik a oszlopokon...) így amikor a kötelező UPC megkeresés érkezett telefonon, hogy 'akkor további hűség, OK?', én zsigerből rávágtam, hogy inkább nem...de meghallgatom, ha van ajánlat. Gondoltam hátha kapok pár ezer JMF kedvezmény, stb. Válasz: miután minden ki van maxolva, így plusz szolgáltatást nem tudnak adni (ezt sejtettem), diszkontált havidíj tuti-nem-van (eh?!), de időlegesen kaphatok ingyé valamilyen kiegészítő TV csomagot.

Megköszöntem, de jeleztem, hogy nem, és nem hosszabítok hűséget sem; ezen a ponton jött a fordulat, ami morális éket vert közénk: "Egyébként ugye tudom, hogy eddig kedvezményes áron kaptam mindent, és hűség nélkül ezeket a kedvezményeket nem tudják a jövőben garantálni?", mire én "Ehm, igen? Hát, ez nem túl szerencsés. Mindenesetre köszönöm a hívását. Viszhall!". Pakk.

Na, ekkor volt az utolsó eszmecserém a UPC-vel. A számlák jöttek, én fizettem; sohasem lett listaáras...

2019. augusztus végén a Digi teleszórta a falut, hogy lehet rendelni...októberben el is jutottam odáig, hogy felhívjam az értékesítőt; hó elején aláírtunk, mondták max. 30 nap. Na, ez pont november 30-ra sikerült összehozni; igazság szerint jöttek volna november 2./3. hetében, de tele voltam munkával, és jeleztem, hogy márpedig 'ne-má', mivel meglehetősen szerencsétlenül venné ki magát, ha Józsi kifúrná a netet a céges felhő alól. Mondták: OK. Egy piros pont.

Annyit még megjegyeztem, hogy anno az értékesítő mondta: van 'egyeszközös' meg 'kéteszközös' (TV + minden más?) felállás, és nekem mindenkép az 'egyeszközös' kell. A koordinátor elvtárs jelezte, hogy ezt nem tudja garantálni; én pedig jeleztem, hogy előzetesen nem is kell, de ha két kütyüvel bukkan fel Józsi, akkor én a finish-ben is hazaküldöm.

Nov 30-ra természetesen lebetegedtem 'mint állat', de Józsi jött és láttam a szemében: dolgozzunk! OK, dolgozzunk...de mindjárt mondom hogyan, nix ugribugri. A láztól félhülyén igyekeztem elmagyarázni, hogy a kábel az oszloptól nem csak úgy eljön a házig, hanem arra és arra fog menni, mert nem fogom nézni évekig, ahogy himbálózik a falból kiállva, illetve van az emeleten kialakítva egy 'szekrény' , ahol az összes cucc összefut, ott kéne befúrni; viszont az pont a ház masik oldalán van, mint ahol a kábel bejön, odáig viszont a tetőgerendák/madárléc mögött kellene elvezetni, mert azt sem akarom nézni a továbbiakban. Ő figyelmesen hallgatott, majd közölte: márpedig ő ott fent nem fog akrobatikázni. Mire én: Dehogynem. Mire ő: Akkor sem. Mire én: Akkor hagyjuk, majd beszélek az értékesítővel és kérek egy kollégát máskorra; én megyek és lefekszem. Mire ő: Jó, csináljuk (itt szerintem volt egy elharapott b@zdmeg), meglátjuk mi jön ki belőle.

Itt azért még gyorsan puszta empátiából megrebegtettem, hogy 'egyeszköz' vagy 'kéteszköz'? Mire ő: milyen legyen? Mire én: Egy. Legyen egy.

Zárójelben: a UPC-nél hasonlóan körülményeskedtem volna, de akkor a Nagy Rendező teljesen véletlenül úgy alakította, hogy a kivezényelt szerelő a középiskolai osztálytársam volt, így elboltoltuk, hogy fakultatív jelleggel az akkor teljesen kibeleztett házat körbehúzza mindennel is. Plusz ugye a viszontlátás öröme!

Józsi elkészült, mindent pluszt pedánsan felvezetett a munkalapra, hogy majd azt külön kiszámlázzák (elosztók, plusz TV kiállások, stb.) Csórikám az egyik kiállással sokat szívott, rohangált földszint-emelet, fel-le, fel-le... (valahol elakadtak az elektronok), de megoldotta. A végén még jattoltam kedvesen, mert egy ugyan körülményes seggfej tudok lenni, de volt gyerekszobám...

Ugyan papíron minden minden működött, de amikor egy óra múlva ránéztem a telefon és net tök süket volt. Bejelentettem, majd elindultam a Dunaplázába a UPC-t felmondani és leadni a cuccaikat. Ott az ügyintéző elvtárs nézett furán, hogy tuti-biztos ezt szeretném-e, illetve egyeztettek-e velem a 'marketinges kollégák', mivel nagyjából a mostani havidíj felében is meg tudnánk állapodni; itt már vagy 38 fokos lázam volt és teljesen ki voltam merülve az egész napos talponállástól, így egy kissé már morózusan visszautaltam neki a fentebb említett utolsó 'marketinges' eszmecserémre, és közöltem, hogy ugyan vele személyesen semmi bajom, de hagyjuk a kortesbeszédet és qrvára haladjunk. Onnantól 5 perc alatt 3 papír nyomtatása, 3 aláírás, oszt csók.

Hazaérve a net már működött, de szarul; a telefon még mindig süket volt, de az meg nem érdekelt.
Én feleküdtem, és hétfő délutánig ki sem keltem az ágyból