A kettő eltérő körülmények szülötte.

A szovjet esetben az indítóállás (a mai Bajkonur) alapvetően egy kényszer szülötte hely, ez a legdélibb pontja az országnak, amelynél észak-keletre haladva nincs sűrűbben lakott település vagy ország (avagy tenger, ahol a lepotyogott elemeket esetleg az USA felnyalábolhatja). A tervező- és gyártóhelyeket pedig a szovjet idő szülte helyükön voltak. Senki sem akarta a mai Kazakhsztán területére "száműzni" a gyártást, mert akkor minden egyebet ide kellett volna szállítani (hovatovább Kazakhsztán eléggé száraz hely, ahol vízhiány is előfordult eleve). Ráadásul a gyártással foglalkozó irodák és gyáregységek eredetileg csak "mellesleg" foglalkoztak az űriparral, eredendően főleg katonai rakétákat és robotrepülőgépeket gyártottak (még az 1950-es és 60-as években, de Cselomej tervezőirodája a mai napig például).

Az EU és az USA más okból lőtte magát lábon. Ott a politika miatt lettek szétszórva a gyáregységek. Az Egyesül Államokban különféle államok nem kapnak közvetlenül a központi költségvetésből pénzt, de a katonai és állami megrendelések nagyban meghatározhatják egy állam helyzetét. Emiatt kerültek a NASA központjai az ország különböző államaiba: politikai szinten nem volt vállalható, hogy mindent Floridába telepítsenek, mert ott vannak az idítóállások.

Az EU / ESA hasonló eset, a ESA által pénzelt Vega és Ariane 6 rakétaprogramban az "arányosnál" több pénz csapódott volna le Olaszországban, így az Avio (az olasz cég, aki szilárd-hajtóanyagú rakétákra specializálódott) kénytelen volt a kompozit szerkezeti elemek gyártásának egy részét Németországba kiszervezni / Német alvállakozókat bevonni, mert hát a dolog úgy néz ki, hogy ha Németország X arányban pénzeli a programot, akkor elfogadhatattlan, hogy X(-n) arányban részesüljenek német cégek a megbízásoknál.

Az Airbus ugyanez pepitában...