Ne haragudj, de nem tudok azonosulni azzal, mikor semmibe vesszük milliók törődését és szeretetét, csak mert már nem élnek köztünk.
Az ember leginkább önző - a cselekedeteit is ez az önzés vezérli - legyen az szeretet-éhség, összetartozás, vagyon, hatalom, akármi... Szépek ezek az "elődeink ránk gondolva építették a világot", de gondolj bele a háborúkba, elnyomásra, erőszakra, csalásra... Kicsiben és nagyban is ez ment/megy amióta világ a világ.

Az ember komfortja előteremtéséhez korábban jóval nagyobb erőre volt szükség mint manapság, így ennek következtében az előállításához szükséges társadalmi rétegződés is egyre törpül - amit 1000 éve egy falu (nagycsalád, törzs ~100 ember) elérni képes volt, azt 100 éve már egy család (10-20 ember) is meg tudta tenni. Manapság erre már egyetlen ember is képes. Így a család, mint értékteremtő egység egyre inkább szükségtelenné válik.
Ez nem szeretet kötelék, vagy hasonló lózung, ez mindig is gazdasági egység volt - egy olyan szociológiai vonal mentén, amely a leginkább kézenfekvő volt (család - öröklés), mert ez biztosította legjobban a megszerzett vagyon/tudás fennmaradását.

AE