Persze az üzemi konyhától (főleg Kádár korban) nem volt több elvárható, de azért nagy különbség van egy jó erdélyi lucskos káposzta meg az igénytelen főzelékek között. A krumplis tészta amúgy nem rossz ha jól fel tudod dobni (én a kolbászra bízom, hogy megpaprikázza, meg pirítok alá szalonnát is), de azzal már baj van ha valaki csak ilyeneken él.

Fizikai munka ide vagy oda, ez már olyan szénhidrát bomba a szervezetnek, ami mellett nem csoda ha 40-50 éves korra a legkülönfélébb egészségügyi problémákat produkálod (inzulin problémák, cukorbetegség, fizikai terhelés mellett is jelentkező elhízás, bélrendszeri panaszok, stb).

Én gyerekként utáltam meg a főzelékeket és nem a menzán. Nyaranta mindig a nagyszülőknél voltunk az öcsémmel falun és láttam, hogy mit ad a tyúkoknak enni (darált kukorica vízzel felöntve, benne egész kukorica szemek) és onnantól nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy a főzelék gyakorlatilag ugyanez. Nagymamám sem volt főzelékrajongó, pont ugyanezért. Mindig azt mondta, hogy nem vagyunk baromfik, hogy ugyanazzal tömjük magunkat.