Szerintem én is így csinálom. Aki most van, első kutyám, de valószínűleg az utolsó is lesz.
Néha belegondolok mi lesz a halála után. Hát nehéz ügy. Imádom, mintha a gyerekem lenne. (Persze nem babuzsgatom, öltöztetem, meg nem tologatom babakocsiba, nem vagyok fogyatékos.)