Hey Diegho!

Őszinte örömmel olvastam a történeted. 44 vagyok, 140 kilóval stabilan évek óta, szóval hozzád képest pár év késésben vagyok. A háziorvosom még a harmincas éveimben mondta - és ez rohadtul beragadt nálam - hogy 40 felett jönnek a gondok. Valószínűleg egyébként ez folyamatos, tehát inkább észrevehetetlen, de azért mindig ott van és emlékeztet rá; ha még szeretnék ittmaradni egy 30-40 évet, azért tenni (mozdulni) kell. Úgy 10 éve belenyaltam a 160-ba, na az pokol volt. Ez a mostani sem leányálom, de emellett lejártam a novemberi zárásig heti 3-4 alkalommal konditerembe. Nem durván, fél óra kardió, fél óra súlyzós, rövid szünetekkel. Ez pont ahhoz elég, ha egyébként nem változtatsz az étrendeden, hogy tartod a súlyod, közben viszont jól, energizáltan érzed magad. Lényegében b***hatod, mert ettől csak kicsit tolódnak ki az évek. De azóta semmi, itthon minden nap edzettem a kezdetekkor, nálam is bejött a séta, egyre távolabbról (szóval a Teszkós példád szerintem nagyon jól mutatja, mi megy ilyenkor az ember fejében, ahogy tologatja a határait, csak másnak nehéz ezt elmondani), itthon kézi súlyzó, kettlebell, de ezek is elkezdtek elmaradozni, főképp, amikor január 1-től munkanélküli lettem és még a Cuberpunk-kal is elkezdtem játszani
A lényeg: sok jó tipp van a cikkedben, vitaminokat én is elosztva szedek. A károgókat nem igazán értem; fajták, eloszlás, mennyiségek miatt (akár kaja, akár edzés, akár makrók) el kell olvasni más cikkeket is, beleásni magad, csak így megy és kialakítani a saját utadat. Nem lehet etalonnak venni egy szem írást és szerintem ezt te is így gondolod. Nincsenek örökérvényű dolgok (oké, dr. House-nak igen (pl. mindenki hazudik)) ki kell tapasztalni, neked mi a jó. Erőt adott a cikked, igazán, mert ez az elvagyok állapot nem a hosszú élet titka. Köszönet érte és további sok sikert!

Üdv