Nem vagyok én olyan erős, nekem is ugyan úgy fájt minden mint bárki másnak, csak próbáltam nem foglalkozni vele, nem rinyáltam nem sajnáltattam magam, probáltam visszatérni az életemhez.
Hihetetlen félős voltam, utáltam az orvosokat, van pár jó story ezekről, mikro fogorvosnál 5-en kellet lefogni a váróből kellett embereket behívni seítségül!
Vagy irtóztam az tűtől, a dokiknak szó szerint üldözniük kellett vele, meg is jártam , bele tört a tű karom vénájába és mikor vert a szivem kispriccelt a tűn keresztül
Vagy elharaptam azt a pálcikát amit mindig ledugnak az ember torkába hogy megnézzék mi a helyzet...
Szal nem igazán repdestem az orvosokért ők se értem, de a korházban meglepően jol tőrtem a kiképzést , itt már nem a karomba hanem a hasamba kaptam a véralvadás gátlót, de nem volt mit tenni , így hát tűrtem.

Ami tapasztalat, hogy min 3-4 doki szakvéleményét ki kell kérni ha valami változás van, ők is emberek tévedhetnek, megesett ,hogy a dokik más mondtak, ilyenkor lehetett mondani ,hogy jobb lenne ha konzultálnának, pár telefon, megvitatták az esetet majd értesítettek, hogy mi az álláspontjuk.


Jelenleg is hallókészüléked van , vagy azóta van valami változás?