Sziasztok Skacok,

Batman elfenekellek, amiért nem mondtad eddig, hogy most hogy vagy!

Bár nekem rákom nem volt, de volt más. Útáltam ahogy az emberek megnéznek, kérdezősködnek, gúnyolódnak, nevetgélnek. Egy 37 kilós csajszi rohangált az utcán a maga 162 centijével. Én jól éreztem magam, nevetgéltem, meggyógyultam, örültem mindennek, örültem mindenkinek. De milyen érdekes, hogy az emlékek azok amik időnként visszajárnak kísérteni. Nem szeretem ha kérdeznek, vagy beszélnem kell róla. Akkor nevettem mindenen, de ma már valahogy ez nem megy. Éppen ezért mikor eszembe jut eszem egy nagy csokit és megyek tovább.
Ti hogy élitek meg az emlékeket?

Üdv, Eszter