Az a testvéri szeretet amit Te itt megemlítesz, az szubjektív és elfogult is egyben!
Életünkben minden feltételhez kötött! Viszont azért érdekelne, hogy például, ha van egy gyereked, a testvéred áthívja magához vendégségbe, majd a jelenlévők közül mindenki kap enni csak a Te gyereked nem, akkor is ugyanúgy azt vallanád, hogy a vér meg a szeretet? Kétlem! Tény, ez is egy szubjektív példa, de ugyanakkor reális a mai világban.
Azért amikor egy ilyen eset megesik, akkor egyfajta hűtlenségről, érzéketlenségről beszélünk. Hiába van ott a testvér mondjuk 40 éve, akkor is onnantól az egész érzelmi vonal megváltozik és a szeretet olyan mértékű csorbát szenved amiből nem igazán lehet ismét szeretet!

A szerelem még mindig egy emocionálisan generált dolog aminek nem sok köze van a szeretethez! Csupán annyi, hogy érzelmileg kötődik "A" személy "B"-hez, és itt kifújt!
Nézd reálisan a dolgokat! Van, létezik sírig tartó szerelem? Nem! Ez egy mulandó dolog. Tehát megegyezhetünk abban, hogy generált! A szeretet mindaz ami valóban nem apadhat el. De csak normális agyműködéssel!

Álarc... Nos, Gárdonyi definiálta a legpontosabban! "Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan."
Ezzel egyetértek, hiszen hiába élsz valakivel, s lehet az testvér is együtt születésedtől fogva, akkor is CSAK megismered, de nem kiismered! Csupán az arcát fogod látni, de mindazt amit Ő a lelkében belül átél, maximum a kivetített fizikai és/vagy verbális dologból tudod majd valamennyire.

Ole Nydahl akit nagyra tartok a tudásáért a következőt írta a szerelemről:
"A szerelem művészete abból áll, hogy elengedjük a másikat, és teret adunk neki. Az igazi szerelemben a szabadság és a fejlődés ízét érezzük, és kapcsolatunk mentes minden ragacsos kötődéstől. Azok a tettek és érzelmek éltetik, amelyek révén együtt tanulhatunk és fejlődhetünk. Fontos számunkra, hogy párunk boldog legyen, és környezetünkben élők is jól érezzék magukat. A szerelem akkor működik, ha társunkat nem uralni és korlátozni akarjuk, hanem képesek vagyunk megmutatni azokat a tulajdonságokat, amelyekkel eredendően rendelkezik - az erőt, a szépséget és a lehetőségeket -, majd ezeket együtt sugározzuk ki a térbe."

Mindez ugye szépen hangzik. Viszont a megvalósítása az érzelmi dolgoknak mentális oldalt is megkíván! Elvégre nem lehet "azért, mert szeretlek" alapon élni! Egy jól működő párkapcsolat, társkapcsolat csak és kizárólag úgy működhet hosszútávon, akár megmerem kockáztatni, hogy a sírig, ha mindkét fél tudatosan kivitelezi a dolgokat az érzelmi oldal mellett. A kettő külön nem megy!
Szeretem a páromat, akkor megteszek érte mindent a lehetőségeimhez képest. Ezzel bizonyítva azt, hogy Őt tiszteletem (mentálisan), szeretem (emocionálisan), és Ő az a személy akivel viták (mentálisan), veszekedések (emocionálisan) árán is együtt vagyok. Ugyanakkor természetesen szintén a mentális és emocionális oldallal közös egyetértésben meghagyom a szabadságát... És még lehetne sorolni!

A szerelemmel az a baj, hogy tudatosság nélkül vágnak bele nagyon sokan! Mert tetszik ez a pasi és/vagy csaj. Ezzel nincs még önmagában semmi gond! De a megvalósításnál már problémák jönnek elő!
Mi a szerelem? Az amikor az adott partnerről elképzelem, hogy Ő ilyen meg olyan. Vagyis emocionálisan hatok magamra a tudatosság helyett, hogy nekem rá szükségem van... Mert jó kerek segge van, jó nagy f...ókusszal látja a világot és még lehetne sorolni.
Anyáink, apáink, nagyszüleink akik 40-50-60 éve is együtt vannak, Őket sem a szerelem tartja össze. Aki még idős korában is azt mondja, hogy "csak a szerelem", az nem mond igazat! Nyilván jelen lehet a szerelem, de nem a rózsaszín köd értelmében! Őket sokkal több, sokkal komplexebb érzelmi szálak kötik össze, mint amit a szerelem bármilyen értelemben is jelent!

A vallást megint nem keverném sehogy a témához, mivel én szeretek általánosan, reálisan azért a dolgok közepében hinni, azokat vallani. Mert a katolikus így, a református úgy, a zsidók másképp... Nem! Tiszteletben tartom a vallásokat és a szokásokat, de ezekről direkt amiatt nem témázom, mert jobban szeretem, ha senki nincs még véletlenül se megsértve semmivel. Nyilván ezzel nem azt mondom, hogy egy kötetlen beszélgetésbe nem témáznék erről, vagy, ha valaki úgy kívánja. De ezek inkább a magánvélemény oldalamon, privátban férnek el.