"...már túl vagyunk azon, hogy a kereslet-kínálat görbe metszéspontja határozza meg az árat."

Nyilván a monopolizált piacon, amikor a szolgáltatónak és/vagy az árképzési hatóságnak feladata a fogyasztói ár megállapítása, nincs szerepe a szabadpiaci folyamatoknak.
A magyarországi orosz diktatúra idejében hosszú ideig a kenyér kilogramm ára 3 forint 60 fillér volt. Minden élelmiszerboltban. A tej ára ugyanennyi volt literenként. Ha valahol 10 fillérrel drágábban árulták, fel lehetett jelenti az üzletet árdrágításért.

Németországban az elektromos áram ellátásban nincs monopólium. A kábelhálózat tulajdonosa minden szolgáltatónak díj ellenében biztosítja a hálózat használati jogát. A felhasználó szerződések egy vagy két évesek. Utána szabadon lehet választani az aktuális szolgáltató kínálatból. Mindenki eldönti, hogy zöldebb vagy olcsóbb áramot akar használni. Ebben a helyzetben már a kereslet - kínálat határozza meg az árakat.

Az, hogy a monopolizált piac mennyire jelenti a jövőt, hogy ne legyen szerepe a kereslet - kínálatnak, döntse el mindenki saját magának. Ha lehet, én inkább kihagyom monopolizált árakat. (Vannak közszolgáltatások, amiben nem lehet. Meg kellene többszörözni a vízellátórendszert, mert az eltérő minőségű ivóvizeket nem lehet egy hálózaton belül elkülönítve szállítani. De ez gazdaságtalanul drága. Marad a monopólium.)