A böngészés minden rendszeren bloat. Azért nagyon nem mindegy, hogy Gentoo-n 100 MB alatt van boot után a rendszer memóriafogyasztása, Archon Sway-jel 130, vagy Mint + Cinnamon alatt 600. Azért érzed, hogy fél gigával több, és nem az, hogy ne lenne elég szabad memória, hanem ezt a sok szart be is kell töltenie a rendszernek, ami munka a procinak is, várni kell a ram késleltetésekre, és még ez sem lenne baj, de a nagy része hulla feleslegesen töltődik be, meg lehet nélkülük simán lenni. Mindennek a betöltése egy kis 2 ms itt, egy kis 30 ms ott, a sok kicsi meg a végén már másodpercekre adódhat össze, bootkor, meg progik betöltődésénél is növelve a lagot.
Igazából ez a baj a Minttel. Nagyon kezdőknek hihetetlenül jó, mert kulcsrakész, minden be van készítve, ami csak kellhet, firmware csomagok, 3rd party codec-ek, mindenféle systemd, dbus, gvfs, stb. szolgáltatás fut. Ez rettenek kényelmes annak, aki Windowsról jövő egyszeri felhasználó, nekik nem baj, hogy bloat, de legalább megy minden, meg kis munkával felpasszintható bármi, terminált sem kell előszedni. De aki már hosszabb ideje linuxozik, annak kialakul saját preferenciája, hogy miből milyen megoldást szokott használni, és ezek idővel kb. 90%-ban változnak a Mint, Ubuntu defaultjaihoz képest. Ilyenkor jön el az a pont, hogy kezdő, nem kezdő, örökkezdő, jajj, bonyolult a terminál, meg egyéb fal szövegek, saját rendszert érdemesebb építeni, amin csak az van feltéve, amit tényleg te használsz, ami tényleg annyira szükséges, semmi extra. Ez egy szükségszerű fejlődési állomás idővel. Egyszerűen ha eltérted ezt a pontot, akkor a Mint feleslegessé válik, mert azon kapod magad, hogy Mint install után fel kell tenned a saját csomagjaidat, meg egy csomó mindent át kell állítanod, egy csomó sallangot le kell szedned, le kell tiltanod, és ez már nagyobb munka, mintha a 0-ról magad építenéd fel a rendszert. Ez nem elitizmus, hanem egy szinten túl csak felesleges plusz munka, és amit nyernél a gyors grafikus telepítővel történő 2-5 perces installon, azt elbukod a +30 vagy +60 perces állítgatáson, sallangmentesítésen, plusz csomagok feltételén. Az a baj, hogy megrekedtél egy szinten, és mindenki felhasználását csak a saját szemszögedből próbálod megítélni.
Mondom, pont ez a legjobb a Linuxban, hogy mindig van jobb, van hatékonyabb, minimalistább, gyorsabb megoldás mindenre, és minden géphez, legyen az akármilyen gyenge hardver, tudsz találni egy legoptimálisabb, legpehelysúlyúbb megoldást. Ha a Minték árnyékába húzódsz, mindenből default-ot használsz, akkor szerintem a Linux legjobb részéről maradsz le, egyfajta rugalmatlan windowsos mentalitással, egy rendszer minden gépre/felhasználásra, segítségével használod tovább a gépet.
Gentoo-zni valóban nem mindenkinek éri meg, órákat fordítgatni forráskódból, elölről minden csomagot, minden USE flag változásnál, de pl. egy Arch-ot felhúzni tényleg nem nehéz, a telepítés érdeme belesűríthető 5 sornyi parancsba, meg 5 konfigfájl szerkesztése. Ez még tovább egyszerűsödik, ha újratelepíted csak az Archot, mert akkor a bootolási megoldást, particionálást már nem kell megcsinálnod, egy csomó telepítési lépés ezért indulásból elmarad.
És itt most nem a Mintet akarom bántai, vagy pl. az MX-et fényezni, de ez sose ilyen egyszerű, hogy egy rendszer vagy egy megoldás mindenek felett. A Linux pont ezért szól erről, hogy mindenre ennyiféle csomag, DE, WM, stb. van, létezik párhuzamos megoldásként, mert mindegyik másik gépre, másmilyen felhasználási filozófiára való, és te választhatsz szabadon. Ha felhúzol egy grafikus installeres, full DE-s megoldást, ott nem választottál szabadon, hanem windowosos szemléletű, GUI only felhasználók defauljai vannak rád kényszerítve 99%-ban. Hidd el, ha az lenne tényleg, amit mondasz, hogy a Mint lenne a leghatékonyabb, akkor már mostanra ennyi év alatt kihalt volna minden más disztró, vagy legalábbis a felhasználók 99%-a Mintet használna.
Erre szép példa volt itt a linuxos topikokban néhány ember esete. Pl. a múltkor az egyik nem is annyira kezdő linuxos fórumozó lepődött meg, hogy a swap partíció használata nem kötelező, el lehet nélküle lenni. Eddig minden grafikus installer mániából ráerőltette, és azt hitte, hogy ez tényleg elkerülhetetlen. Most, hogy rájött, hogy nem, szinte egy világ omlott össze benne, hogy minden mehet enélkül sokkal egyszerűbben.
Vagy pl. anno csixy kolléga, akinek megmutattam az UEFI systemd bootot, annyira megtetszett neki, hogy mennyivel egyszerűbb, nem kell külön GRUB-ot feltenni, meg állandóan frissítgetni, hanem egy egyszerű systemx64.efi fájlos megoldással meg 1 pár soros konfigfájllal akárhány rendszert be tud bootolni. Annyira beleszeretett, hogy a végén már hobbiból olyan pendrive-okat csinált, amiről 8-10 disztró is simán bootolt, úgy, hogy bármelyik gépen, amihez csatlakoztatta. Szinte ilyen megvilágosodás volt számára, hogy ezt lehet ennyivel egyszerűbben is, és ennél a megoldásnál a saját kezében van a kontroll, nem veszi ki mindenféle grub-install meg grub-mkconfig script autodetektálása, ami vagy jól csinálja meg a dolgokat, vagy nem, vagy bootol a kész megoldás, vagy nem, vagy eltörik egy frissítéskor, vagy nem.
Az ilyen példákat lehetne még napestig sorolni WM-eknél és a többi megoldásnál is. Egyedül sajnos pont a böngészők az a kategória, amik teljesen elbloatosodtak, 1 cég megoldása (Google Chrome Blink/Webkit motorja) uralja a piac 95%-át, a másik 5-öt meg a Firefox és forkjai, amik szintén bloatok. Ez elég szomorú. Vagy most ilyen a systemd, ami a rendszerek 99%-át uralja, és minden dependel rá, ha kell, ha nem. Ez is egy ugyanilyen káros folyamat.
