Holland kedvezőtlen helyzetben volt érkezéskor ( a térkép nagyon király ). A P.o.W. egy "bejáratós" hajó volt a legénység és a technika vonatkozásában is. Felelőtlenség volt kizavarni a tengerre harcra kész ellenfél ellen. A tengernagy "magához kötötte" a rakoncátlankodó hajót, hogy ha harcképtelenné válna (a P.o.W), akkor se maradjon egyedül, védelem nélkül. 2, 100% ig harcképes hajóval manőverezhetett volna; kettéosztva a Hood a "T" -t megfordítva ( a német hajók elé vágva) helyzetbe kerül, a P.o.W. párhuzamosan az ellenféllel pedig "golyófogóként" állja a sarat, amíg a Hood pozícióba nem kerül. "Körbedobozolják" az ellenséges flottaköteléket, manőverre kényszerítve.
De egy félig harcképessel ez nem megy, Holland így "fél kézzel ment harcba".

A P.o.W. parancsnoki központja a végén találatot kapott; mindenki meghalt, vagy megsebesült kivéve a kapitányt. Ha ő is meghal, a hajó addig ténfereg, míg azt is jól elsüllyesztik.

A képen látható Fairey Swordfish egy igazán bizalomgerjesztő, repülő lélekvesztőnek néz ki, pedig az RN egyik legstrapabíróbb, legmegbízhatóbb típusa volt. Tovább használták, mint a felváltására szánt típust. (szép mi? ) Ilyen gépekkel hajtották végre a Taranto elleni támadást 1940 ben. A Földközi - Tengeren a szállítóhajók réme volt. A vége felé már radarral és rakétákkal is felszerelték. Hogy miért nem tudták a Bismarck tüzérei leszedni ezeket a lomokat? Mert olyan lassan repültek, hogy a tüzérek eléjük céloztak.
Ugye, amikor a műszaki hátrány vártalanul előnnyé változik?