sajnos te nem vagy azon az értelmi szinten, hogy ezt megitéld, de azért fel a fejjel..

Ezzel szemben az igazság az, hogy nem kerültek elő a védelemről szóló tervek, támadó hadműveletekről viszont három is. Ezeket a terveket támasztják alá hadseregnek a nyugati határ közvetlen közelében történő összevonása is, Zsukov javaslata a támadárról május 15-én, Sztálin május ötödikei beszéde a "legjobb védekezés a támadás" témájában valamint végül és utolsó sorban a politikai realitások, miszerint a Szovjetúnió terjeszkedni akart, s legkésőbb addig várt volna, amíg a nyugatiak le nem kötik német fegyveres erőket.

Azzal nem értek egyet, hogy valóban 3 hét alatt a rosszul felszerelt és kiképzett szovjet hadsereget vállalható állapotba lehetett volna hozni, de attól az még tény marad, hogy a Sz

Miért volt biztos, hogy az USA és az UK soha nem köt vesztes békét? Azért, mert bármilyen, a békét legkésőbb húsz év múlva követő háború - a fegyvertelen franciákon történő átlépés után már közvetlenül a Brit szigeteket vagy a csendes óceáni amerikai érdekeltségeket fenyegette volna, a német-japán hadipotenciál pedig a harmadik fordulóban nagyságrendekkel nőtt volna.

Az angol és amerikai hadvezetés azzal a választással állt szemben, hogy "fél lábon is de túléljük őket, vagy 20 év múlva valószínűleg elveszítjük a III. VH-t".

Vegyük észre, hogy az angol politika nem véletlenül törekedett a kontinentális egyensúly fenntartására évszázadokon át.

[ Szerkesztve ]

talán azért felejted el mert gyengeleméjű vagy..

az e zavarja az éleslátásodat hogy kb az egész vörös hadsereg a kinai határnál volt amikor a németek betörtek, és gyakorlatilag letolt gatyával kapták el sztáling. csak terjeszd a hülyeségeidet nyugodtan.

Kimaradt az írásból egy szomorú momentum. Rengeteg embert ki lehetett volna menteni, de a Dorsetshire cirkálón ami mellesleg ezzel volt elfoglalva tengeralattjárót véltek látni és elhúzott.
Ami előtte zajlott az úgymond a háború szokásos menete, de ez igazi tragédia.

Olvasok itt sokmindent, hogy mi lett volna akkor- ha..... Nem az történt és mindenki szimpátiája szerint szövögethet meséket mi minden történhetett volna.
Az angolok a tudományos hadviselésben szerintem jobbak voltak a németeknél. Gondolok itt a radarra és mindenféle rádiós elleintézkedésre, a német kódrendszer megfejtésére....

Ezenkívül még sok minden kimaradt az írásból, de elolvasható Ludovic Kennedy nagyszerű könyvében - a szerző édasapja mellesleg a Rawalpindi elsüllyesztésekor lelte halálát.

Kimaradt az írásból az is, hogy Müllenheim-Rechberg báró - a második tüzértiszt - a Graf Spee legénységéhez tartozott és Argentínából szökött haza és angol felesége volt.

Ebből is látható, hogy a történelem e rövid epizódja olyan mérhetetlenül szerteágazó, hogy egy ilyen írás keretein belül visszaadni lehetetlen - és nem is akartam újra megírni az Óriások csatáját, hogy jönnék én ahhoz?

Ha visszaolvasol, valamelyik régi hozzászólásomban írtam róla. Szerintem. Egyébként teljesen igaza van a szerzőnek, aki egyébként igen komoly történelmi, hadtörténeti ismeretekről tett tanúbizonyságot, hogy ezen az alapon - milyen részlet maradt ki - az egész Kennedy könyvet be lehetett volna kópézni...
Mivel én is olvastam ezt a könyvet, illetve pl. Milos Hubacek Lángoló óceán c. könyvét, nem állítom, hogy olyan ismeretek birtokába jutottam, mintha ezeket a könyveket nem ismerném. Ennek ellenére jó volt feleleveníteni, mert sokr részlet azért elfelejtődik 1-2 évtized alatt és azért néhány új dolgot is megtudtam a topikból.

Az írásodat mindenképp örömmel olvastam és köszönöm.

Szívesen olvasnék a Yamatóról, mert arról viszont nem tudok semmit. Azon kívül, hogy "valahogyan" elsüllyedt.

A Yamato a Muszasi - a testvérhajó megépítéséig - Japán zászlóshajója volt, a világ legnagyobb csatahajója. A Midway elleni ütközetben az lett volna a feladata, hogy az amerikai flottát a Yamato - Yamamoto tengernagy felszíni csapásmérő erője közelébe csalják és hagyományos tengeri ütközetben ronggyá lőjék a yenkiket. Ehelyett a japánok a támadás során 4 repülőgép anyahajó és vagy 360 repülőgépet veszítettek. Az éjszaka leple alatt Yamamoto tengernagy megpróbálta becserkészni az amerikaiakat, hogy egy felszíni ütközetre kényszerítse őket, azonban amikor kiderült, hogy felszíni ütközet szempontjából azok elérhetetlenek és a japánok nem kettő anyahajót, hanem tulajdonképp a Yorktownt süllyesztették el kétszer, a felszíni csapásmérőerő visszafordult, menteni ami még menthető. Azt Yamamoto is tudta, hogy repülőgép támogatás nélkül a csatahajóknak leáldozott. A Yamato a jelentősebb tengeri ütközetekben részt vett, többször kapott találatos, de hatalmas tűzerejét sehol sem tudta kamatoztatni, kivéve a legutolsó nagy tengeri csatát Leyténél, ahol több, mint 100 45 cm-es gránátot lőtt ki, mivel az amerikaiak a testvérhajót, a Muszasit támadták és el is süllyesztették. (Mellesleg a Yamato is kapott 1 bombatalálatot.) Leyténél a japán tengeri flotta tképpen megszünt.
Mivel az amerikaiak okinavai partraszállása 1944-ben egyenesen Japánt fenyegette volna, a Yamato azt a parancsot kapta, hogy törjön előre az okinavai partokig, ott fusson zátonyra és kvázi parti erődként működjön tovább. A hajó több vezető rang tisztje ezzel nem értett egyet, de csak annyit értek el, hogy 20 -al több üzemanyagot vételezhettek, ami elég lett volna a visszaútra. A hajót azonban az amerikai repülők már messziről észlelték, majd megtámadták és 10 perces bombatámadással jelentős károkat okoztak rajta, végül több torpedótalálatot kapott és a Kjusu szigetektől délre elsüllyedt. A hajó hatalmas lövegei egyetlen lövést sem tudtak leadni a repülőgépekkel támadó amerikaiakra. Személyzetéből mindössze 260 embert sikerült kimenteni.

A lángoló óceánt már általános iskolásként olvastam az udvaron Jól megírt, olvasható könyv, mindenkinek ajánlom.

Köszi a kimerítő hszedet. Nálam Leyte után szakad el a fonal. Addig ahogy vélem eléggé ismerem a csendes ócáni eseményeket.
Aműgy korrekt, jól fogalmazott összefoglaló.

Valahol olvastam, hogy valamelyik amerikai tengernagy a csatahajók harcértékét a Zeppelinekhez hasonlította

Ügyes vagy. Én 20 éves koromban, miután pár évvel korábban befejeztem Freyer Halál a tengereken c. könyvét. Hubácek egyébként alapból a szoc. éra írója, tehát a könyv is ezt a stigmát viseli.

Freyer könyvét én is nemrég olvastam el megint, meglehetősen egyoldalú nézőpontból fejezi ki magát, valószínű NDK-s volt a szerző

Így van. Dehát akkoriban még ezt lehetett olvasni szép hazánban. meg Stírlucc kapitányt.
A lrgdzrbb az a rész, amikor az amerikai bombázó megtámadja a mentést végző U-Boot-ot, ami miatt aztán lőn a Lakonia parancs.
A történelmet mindig a győztesek írják...

Mink "nem egyszerű" gyerekek voltunk, apám volt "marxista-leninista egyetem" könyveit olvastuk "A munkásmozgalom története" Politikai gazdaságtan I-II.a dialektikus materializmus, a cocializmus politikai gazddasgtana. - Nem értettünk meg mindent (vagy inkább semmit) de azért olvastuk, pont azért, nem szerették. Érdekes, hogy a Munkásmozgalom története döbbentett rá, hogy ez mind mese.

A lángoló óceán viszont regényes volt s az szerettette meg velem az "úszó erődöket".

Szerintem a Lakonia-parancs nem, vagy nem csak emiatt volt. Hajót relatíve egyszerű építeni, ellenben ellátni képzett legénységgel sokkal nehezebb és többe is kerül.