Így jó lesz?
A Laconia incidens egy összetűzés volt a háborúban álló felek között az Atlanti-óceánon a második világháború alatt. 1942 szeptemberében a RMS Laconiát fedélzetén 80 civillel, 268 brit katonával, kb. 1800 olasz hadifogollyal és 160 lengyel katonával megtorpedózta és elsüllyesztette az U-156 német tengeralattjáró, Afrika nyugati partjainál.

A tengeralattjáró kapitánya, Werner Hartenstein sorhajóhadnagy és legénysége a süllyedő hajó felől olasz segélykiáltásokat hallott. A németek azonnal egy mentőakcióba kezdtek, amelyhez később a körzetben tartózkódó több német és egy olasz tengeralattjáró is csatlakozott. A német kapitány ezzel a lépéssel vétett a német haditengerészet 1939 végén kiadott 154. sz. hadparancsa ellen, amely addig is tiltotta bárkinek a kimentését függetlenül az időjárási viszonyoktól és a parttól való távolságtól.

A kimentettekért a Vichy Franciaországból hajók indultak, de a velük való találkozáshoz vezető úton a Vöröskereszt zászlói alatt hajózó, túlélőket szállító tengeralattjárókat megtámadta az Amerikai Légierő egy B-24 Liberator bombázója. Tudomásom szerint már mentés közben támadták őket. Valamelyik csatornán (Spektrum, National stb.) még az amerikai pilótákat is megszólaltatták, akik elmondták, jól látták, mi folyik lent. Utasítást kértek és a head-quarter parancsot adott a támadásra. Az egyik amerikai azt is elmondta, pedig az egyik tengeralattjáró jócskán fel volt szerelve légvédelmi fegyverrel, mégsem lőttek rájuk, csak integettek, hogy ne bombázzanak.

Ez az esemény mélyen kihatott a német haditengerészet későbbi hadviselésére, ugyanis Dönitz admirális incidens után kiadott ún. Laconia-parancsa értelmében a tengeralattjárók ezután még közvetett segítséget sem nyújthattak az általuk elsüllyesztett hajók túlélőinek.