ha a láttál alatt azt érted, hogy bementem-e a tornaterembe egy modern tesiórára, akkor nem.
ha a láttál alattnak az is megfelel, hogy a gyerekem révén jól informált vagyok a középiskolai kérdésekben, akkor láttam. fizetem a számlákat, van fogalmam arról, hogy mi folyik egy középiskolában, és beszélgetni is szoktam a gyerekkel.
és a topicnak a többi részét meg nem hagytam figyelmen kívül...
Ezt úgy veszem, hogy láttál, csak ezt szerettem volna tudni 
Viszont akkor mi olyan jó a mostani rendszerben, ami miatt ezen nem szabad változtatni?
Ha-ha-ha!
A Nordic Walkingot pont neked találták ki!
/Most ne a belvárosi öreg mamás topogásra gondolj, ha kérhetlek. Nem is értem, hogy miért asszociál mindenki arra, hogy ez az öregek sportja? Pedig ez bizony tud nagyon brutális edzés is lenni. Egy öreg attól simán meghalna edzésen./
A reklámért bocs, de a mozgás hasznos - így nem lebecsülendő.
nem mondtam, hogy nem lehet változtatni a mostani rendszerben, azt mondtam, hogy olyan irányba, mint ami a posztban szerepel, ne.
Én meg vagyok elégedve a testnevelés óráinkkal, a szokásos foci, kosárlabda mellett korlátozunk, szekrényt ugrunk, lólengést is csinálunk stb. stb. Szóval viszonylag változatosak az órák. Azt is kifejezetten élvezem amikor ugyan azt a felmérést végezzük egy évvel késõbb, olyankor az motivál, hogy megdöntsem a tavalyi rekordomat 
Általános iskolában tipikus "bedobom a labdát, elmegyek kávézni, óra végén sípolok és letudtam" tanáraim voltak. Így valóban nem lehet a gyerekeket rászoktatni az egészséges életmódra. Középiskolában szerencsére elég határozott jellemű volt a tanárunk, ott kellett rendesen mozogni, izzadni.
Hogy a gyerek ne lustuljon el a szülő felelőssége is, nem csak az iskoláé. Engem 6 éves koromtól 2 évig úszni vittek. Falun laktunk, de busszal meg volt szervezve csoportosan. Aztán 9 éves koromban beírattak kyokushin karate edzésre. Eleinte nem szerettem, meg milyen már az, hogy normális emberek egymást verik. Aztán eltelt 19 év, és még mindig karatézom, versenyszerűen, bármiféle egészségkárosodás/komoly sérülés nélkül. Ha idősebb leszek és már nem fog hajtani a versenyszellem, valószínűleg nyitok egy saját klubbot, hogy átadhassam a tudásomat.
És innentől kezdve nem számít, hogy a mobilkommunikáció a hobbid/munkád, ha szabadidőd van (márpedig írtad, hogy mindenkinek arra van, amire akar), akkor jóformán semmi sem gátolhat meg, hogy iskolán kívül foglalkozhass a testneveléssel.
Amire gondolsz az a Hungarofit, ez az Eurofit magyar változata, melyet minden év elején és végén megcsináltatnak a diákokkal. Van akit motivál (pl. te) és van aki hidegen hagy ez is. Szerintem ez is inkább csak azért van, hogy lehessen vmire jegyet adni, szóval sok értelme nincs, de erősítésnek vagy épp motivációnk mindenképp jó. Csak sok tanár arról feledkezik meg, hogy mindenkit képességei alapján kéne osztályozni, nem a ponttáblázat alapján. 
Mindenképp szeretnék, ha nem ezt választom edzősködni, versenyeztetni stb. 
Én általános iskolában nem szerettem a tesit.
Aztán a középisolában elkezdtem egy küzdősportot (direkt nem írom le mit mert jönnének a hypolók, sajnos ma ez a divat) szóval elkezdtem K.....-zni.
6,5 évig csináltam aktívan ebből, kb 2,5-3 évet versenyszerűen dunáltúli 2 dik helyik jutottam, de akkor már heti 10!! edzésre jártam. Amire, amikor lehetett én mentem.
Az elején brutálisan szenvedtem. Olyan izomlázakat, ütéseket, rúgásokat, nyujtásokat elviselni . Ez adott nekem a mai életben is nagyon nagyon sok akaraterőt, és küzdeniakarást.
Amikor átlendültem a holtponton, nem szenvedtem annyira, elkezdtem élvezni, de még csak heti 3-4 alkalommal jártam. Akkor észrevettem, hogy sokkal szívesebben mozgok, a tesi órákon szinte pofánröhögöm a tanárt olyanokat kér amit kisujjból 3x megcsinálok. Pl fekvőtámaszt. aszem talán 30 vagy 40 et kért, én 1 számolásra 3 at csináltam. Nézett is, hogy ez a gyerek tuti megkattant.
A versenysport már annyire nem volt feneketlen öröm, volt néhány törésem, 2 ujjtörés, egy lengőborda repedés és megszámlálhatatlan zúzódás.
Viszont ez adott valamit. Mondanám, hogy azt amit a mai, én generácóimnak nem adatott meg. Igen a katonaságra godnolok. Így belegondolva nagyon is elmennék; nem hivatásosnak!!
Mert a mai emberek nem tudják mi az a rend és fegyelem. Az új generáció meg pfff.. úr isten. Taigetosz pozitív a fele kapásból. Nincs önkritikájuk, manipulálhatók, tartatlan, akaratgyenge, egyszálbelű stb
TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!
Sajnos egy állás miatt anno abba kellett hagynom a K....-ét és ezt érzem is .
SOKKAL lustább vagyok, az akkori atletikus alakom már rég sehol.
Mikor versenyeztem 66,1Kg volt a versenysúlyom. (65 ben akartam indulni, de csak 75 be sikerült. az is vicces történet, talán majd megírom. )
Most 93-95kg, és az egy fél éve fel is kellett költöznöm egy időre Pestre. Ott nem volt lehetőségen mozogni, és ez meg is látszik rajtam.
Most visszajöttem Sopronba, befejezni az egyetemet és változtatni ezen. Aktív sportot, míg a papír a kezemben nincs nem akarok elkezdeni, mert a rovására menne ahogy ismerem magam, de utána munka mellett mindeképpen akarok!
Eszembejutott még egy történet, le is írom, bocs ha kicsit hosszú lesz(lett így is).
Amikor kezdtem a versenyzést egyszer nagyon felhúzták az agyam, egyszerűen leszállt a lila köd, a szeretteim is "bántani" akartam, akkor kattant az agyam. Bakker NORMÁLIS VAGY??
Azt mondtam, hogy igen és semmiképpen sem, hogyom, hogy rajuk csattanjon a düh ami bennem tombol most.
Felültem a bringámra, ami most sajnos porosodik (ez este 10 órakor) és tekertem, tekertem amíg kifulladtam, megálltam pihentem pár percet és tovább , és még tovább... Itt sopron környékén, kevésbé a városban inkább azon kívül lámpáva, láthatósági mellényben.
Bánfalva, Ágfalva felé, illetve Sopronkőhida, onnan ki a Páneurópai piknik helyszíne felé, onnen Fertőrákos, onnan ki a Fertő, ez a kör 2x volt.
Reggel 6 kor értem haza, tocsogtam az izzadtságtól, leszálltam a bringáról, támojogva mentem fel a lépcsőn. Tudtam, ha kialszom magam, ez nagyon fájni fog.
Csak mikor visszaértem néztem meg a kilóméterótát. 118,6km... 6 óra alatt .
De a dühömet, csak egy fürdőszobaajtó bánta..
Megérte? Kérdés nélkül.
És akkor éreztem talán utoljára az a BIZONYOS érzést. (Fu.. you, I did it)
Köszi, rákerestem és tényleg jónak tűnik. Utánanézek még, hogy mi-erre-hogyan.
tehát te, mint nemvolt katona, mondod meg, hogy ott mit tanulna az ifjúság? érdekes felállás...
"Mondanám, hogy azt amit a mai, én generácóimnak nem adatott meg. Igen a katonaságra godnolok."
Bizonyos szempontbol vicces ez a hatalmas romantika a katonasag utan azoktol, akik soha nem is lattak. Aztan persze ebbol adodnak az ilyenek:
"Mert a mai emberek nem tudják mi az a rend és fegyelem. Az új generáció meg pfff.. úr isten. Taigetosz pozitív a fele kapásból. Nincs önkritikájuk, manipulálhatók, tartatlan, akaratgyenge, egyszálbelű stb"
Manipulalhatoak?... A katonai kikepzes egeszen konkretan arrol szol, hogy az alany olyannyira manipulalhato legyen, hogy ha azt mondjak neki, hogy oljon, akkor oljon, ha azt, hogy haljon meg, akkor haljon meg. Igen, a katonasag az onallo akarat helyere a kozponti parancsot rakja, ha onallosagot, fuggetlenseget, kritikai erzeket akarsz, akkor a katonai kikepzesen nagyon-nagyon rossz helyen keresed ezeket.
Az persze mas kerdes, hogy konkretan a magyar katonai kikepzes leginkabb erre is alkalmatlan volt es egyre inkabb valamifele langyos mocsarra zullott, ahol a bakak leginkabb inni tanultak meg, testneveles helyett meg leginkabb csak testnoveles volt.
Elolvastam és tetszett az írásod. Én anno nem igazán szerettem a tesit, mert 800m futás után kb. majdnem meghaltam. Lehet gyenge hozzá a szívem vagy a fene tudja. Az itthoni fekvőtámaszozás, meg egy kis súlyzózás viszont megy, és szeretem is csinálni.
Jó ölet a mindennapos tesi, de kéne hozzá pénz, képzett tanárok, + megfelő tornaterem minden suliba ami nincs sok helyen. Az meg a másik hogy szerintem elég gáz büdösen 5 órát ülni a suliba, ha pont az első a tesi.
[ Szerkesztve ]
Hát én inkább mozgok, mint katonaság legyen, nem voltam ott, de igen sok embert hallottam erről, oda inkább azokat küldeném, akik nem bírnak magukkal. Sajnos a korombeliek között sok ilyen van, én nem, és büszke vagyok erre. 18 éves vagyok, a legtöbb ilyenkor piál, cigizik, az utcákat rója, és mindent csinál, mert neki szabad, legalábbis úgy érzi.
Nem kéne katonaság, azt se értem bizonyos szinten hogy vissza akarják állítani a hadkötelezettséget. Minek? Ha háborúra kerül a sor, 2 nap, és vége körülbelül. Nem vagyunk már olyan nagy, rettegett ellenfél, mint a török időkben, vagy a honfoglalás korabeli portyázásokkor.
hint: már visszaállították azt a részét, ami számítana.
másrészt meg: a sorkatonaság sosem volt de jure eltörölve, de ez most csak kukacoskodás.
Ne haragudj, de a nevedből nem nehéz rájönni melyik az a küzdősport OSU
[ Szerkesztve ]
Én nem oldom meg szabadidőmben, szabadidőmben gépezek, de a tesiórákon kapok lehetőséget, a tanárral lehet beszélgetni bármiről, tanácsokat ad a gyakorlatok közben, nem vagyunk lekorlátozva egy szerre/sportágra..
Az egyetlen akadály az iskola költségvetése, nagyon kevés jut a testnevelésre, főleg egy műszaki iskolában.
Ehhez képest én tisztelem a tanárok kitartását, hogy mégis próbálkoznak, hiába látják ők is, hogy ez így egyenlőre reménytelen. Aki mozogni akar, az mozog, aki nem akar, az nem fog.
