A pszichakusztikusok csupán azt állapították meg, hogy vannak olyan pszichoakusztikai jelenségek, amelyek következtében csekély hallható veszteséggel lehet jelet tömöríteni. De sosem mondták azt, hogy e tömörítések okozta torzítások nem hallhatók. Olyat pedig, hogy 20 kHz fölött semmit nem hallunk, komoly pszichoakusztikus nem mondhatott, még a legtrehányabb is csak annyit, hogy 20 kHz fölött erőteljes a halláscsökkenés. Ha mindenképpen linkre vágysz, magyarul pl. ez:

https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_altalanos_pszichologia_1/index.html

Hozzáteszem, hogy e három rész jó pár megállapítása ma már elavult, a hivatkozott kísérleteket a szerzők nem ismételték meg, az egyikről ki is derítettem, hogy hibásan írják le (megbeszéltem az alkotókkal), továbbá egy csomó jelenséget a kognitív pszichológia előfeltevéseinek alapján tévesen interpretáltak. Ez semmit nem von le a mű értékéből, csak kritikusan kell olvasni. Az angol nyelvű szakirodalomban számos, az elmúlt évtizedben végzett kísérlet leírása olvasható, ezekből csak néhány mondatos összefoglaló van az ingyen-neten.

Triangulum bármely iskoai zenekar tartozéka, hangcsillapító textil pedig viszonylag könnyen vásárolható. a kísérlet azért egyszerű, mert szinte semmit nem kell hozzá tudni. A tudományos pszichoakusztikai kísérletek ennél sokkal nehézkesebben kivitelezhetők, ez az egyik oka annak, hogy már évtizedekkel ezelőtt megdőlt nézetek terjednek még mindig.