Lehet kapni olyan kiegészítőket, amik együtt tartalmazzák a D3-at és a K2-t. Pl. 2000 NE D3 és 60 mikrogramm K2 van egy rágótablettában (valami DrChan patika). Ebből kellene kettőt szedni naponta, amikor nem jutsz elég erős napsütéshez legalább egy héten kétszer.

A mai világban, ahol a hosszú élet abszolút nem lehetetlen a fertőző betegségek és az agresszió híján, illetve a táplálék gyakorlatilag nem limitáló tényező a világ jobbik (?) felén, az egészséges hosszú élet titkát keressük. Éppen ezért a táplálékhoz való hozzáállás annyiban kellene változzon, hogy mi az, ami lényegesen több tápanyagot tartalmaz, mint ellen-tápanyagot (vagy éppen mérget). Egy biztos, az iparilag feldolgozott kaják nagyon nagy többsége nem ilyen...
Ami a zöldséget es a gyümölcsöt illeti, a nagy mennyiségű fogyasztásuk nyilván előnyösnek mutatkozik a nagy epidemiológiai tanulmányokban, hiszen a kiindulópont, az összehasonlítási alap az a modern diéta, ami sokkal több ártalmas dolgot tartalmaz. Önmagában ez csak annyit jelent, hogy a sok zöldség és gyümölcs kevésbé rossz, nem azt, hogy a lehető legjobb! Természetesen jelenthetné azt is, de nem az előbbi adatok és logika alapján.

Most olvastam ezt a randomizált, kontrollált vizsgálatot, és az eredmény meglehetősen érdekes. A zöld tea kivonat kedvező hatásait vizsgálták – volna, de azzal kapcsolatban semmit nem találtak. Ellenben a vizsgálati módszerek miatt, amiben eltávolították az összes zöldséget és gyümölcsöt, hogy ne kavarjanak be, véletlenül meglepő eredményre jutottak az ezeket nem fogyasztók javára:

"The study can therefore be seen as a 10 weeks controlled study with dietary depletion of all food antioxidants derived from fruits and vegetables, except for carrots and potatoes. During the depletion we observed a decrease in oxidative damage to proteins, DNA, and lipids, concomitantly with a major reduction in plasma ascorbate and minor changes in other vitamins and in antioxidant enzyme activities. We speculate that these seemingly positive effects on oxidative status are partly due to depletion of some pro-oxidant compounds co-existing with vitamin C in fruits and vegetables and this underlines the general lack of solid knowledge of the mechanisms by which a diet rich in fruits and vegetables cause a decrease in the risk of chronic diseases."

Magyarul csökkent az oxidatív stressz, illetve annak káros hatásai minden szinten, DNS, fehérje, lipidek, stb. A szerzők azon spekulálnak, hogy a növényi tápanyagokkal nem csak antioxidánsok, hanem oxidatív ágensek is jutnak a szervezetbe, ami pontosan az az elmélet, amit korábban bedobtam: nem nekünk teszik oda az növények a jó dolgokat, hanem hogy magukat védjék.
Mi történt volna, ha még a gabonákat is eltávolítják az étrendből? Azóta az ósszes kutató ragadozó diétán lenne?

De hogy egyeztethető össze ez az elmélet az ázsiai, és főleg japán étkezéssel, illetve az ott tapasztalt drasztikusan magasabb várható élettartammal? Amennyire tudom ők hozzánk képest nagyon nagy mennyiségű zöldséget fogyasztanak (lásd). Elsőre ami eszembe jutott, hogy maximalizálták az antioxidáns fogyasztást, de ha a "szent grál" zöld teának nem kimutatható a hatása, akkor ezt elvetném...
Vagy egyszerűen még mindig arról van szó, hogy a minőségi zöldség (+ sok hal) még mindig annyival jobb az áltatunk fogyasztott ételeknél, hogy így is ezt a nagyon magas várható élettartamot eredményezi? Tehát ha feltesszük hogy helyes az elmélet, akkor zöldségeket elhagyva fel lehetne tornászni ezt az életkort 100-ra? (hasaltam egy számot) Persze tudom a várható élettartam nem csak az étkezés függvénye, de nem nagyon van már általánosan használható mérőszám.

Szerintem a legrosszabb az iparilag, erősen feldolgozott ételek magas aránya az étrendben. Az összes többi pozitív hatás ennek kiküszöbölése után következik. Az ázsiaiak – egészen a legutóbbi időkig – ebben sokkal jobban álltak, mint a nyugati társadalmak.
A második, élettartammal/egészséggel kapcsolatos dolog az alacsony inzulin lenne az én virtuális listámon. Két gyors indok: az élettartam biológiai szabályzását kutatók közül többen is ketogén diétán vannak, illetve ott az az ősi japán szólás, miszerint aki étkezések után megmászik ezer lépcsőt, az 100 évig él...
Ezután jöhet a növény, állat, milyen zsír, és az összes többi kérdéskör, mint a stressz, a cirkadián ritmus, stb.

[ Szerkesztve ]

A legjobb közérzetű és leglaposabb hasú mindig akkor voltam, mikor steaket ettem. Bevág az ember egy 40 dekás szeletet minimális salátával meg kis ecetes gombával és minden szép.

Mindazonáltal volt már, hogy 3-4 napig szó szerint bélszínen (bélszín, hátszín, tatár, ribeye, t-bone, érlelt és nem vegyesen) éltem, és már nagyon nem kívántam. A legomlósabb, éttermi minőségű, medium rare márványos húst sem. Nagyon egyszerű kipróbálni, vesz az ember egy két kilós csík bélszínt és megpróbálja megenni mielőtt rárohad. Tekintsünk el nagyvonalúan a nagyságrendileg 10-14 ezer forintos ártól most.

Ha kombinálom, és feldobom valami méretes darált pogácsákkal (anyagában fűszerezve, valamennyi tojással esetleg - bár egyben marad minden nélkül is), akkor sem tartana sokáig a lelkesedés. Például nagyon finom lett a street kitchenes svéd húsgolyó (ez kenyérrel van recept szerint...) alapanyagából meg némi plusz fehérborsból-chiliből csinált méretes, 2 centis pogácsák, 6 percig, forgatva sütve. Régen sokszor ettem ilyet, az adott helyen "bifteki" volt a hivatalos neve. A harmadik napon annak is kelletlenül fog neki az ember, pedig még fetával töltött is volt. Abban nem volt kenyér, még rosszabb, mert tömörebb, szárazabb. Kis vaj a sütés végénél sokat javít rajta.

Ami még eszembe jut a tatár beefsteak meg a carpaccio, de előbbit merje megvenni az ember idehaza, az utóbbi meg elég kevéske magában. És az is nyers, nem fagyasztva biztonságos minőségben nehéz lesz szerintem. Meg mégiscsak 6 ezer pénz kilója.

Az evolúciófilozófiai eszmecserét annyival színesíteném, hogy én eddig azt gondoltam, hogy a növények azért növesztenek termést a magok köré, hogy azt az állatok megegyék és messzi onnan kiszarják magostul.

Én is nehezen tudom elképzelni, hogy minden nap, minden héten, minden hónapban csak zsíros marhahúst egyek, pedig nagyon szeretem. Annyi jó zsíros fehérje (vagy inkább fehérjés zsír) van még, hogy nem is tartom igazán jó ötletnek. Tojás, máj, sajtok, joghurtok, csülök, kocsonya, mindenféle kombinációban.

Ami a növényi terméseket illeti, a gyümölcs nyilvánvalóan az a típus, amit vázoltál. Mindemellett nem kell, hogy tökéletes tápláléka legyen az azt elfogyasztó állatnak, csak az a fontos, hogy valamiért vonzó legyen. Ez pedig elsősorban az édes íz, a glukóz és a fruktóz. Mi van akkor, ha éppen a fruktóz miatt pakolja bele a növény a gyümölcsbe a sok antioxidánst?
A gabona magja viszont nem igazán esik ebbe a kategóriába. Ha azt megeszi az állat, nem sok nyeresége lehet a növénynek. Persze az elhullajtott szemnek van esélye, a sok kis darab talán éppen ezt a stratégiát követi. Marad a vegyi hadviselés, amivel megpróbálja a növény távol tartani az állatot, minimum a legközelebbi dézsmálástól. Puffadás, bélgörcsök, hasmenés. Friss, állati eredetű táplálékon ez alig létezik.
Aztán ott a következő csoport, a termést fizikailag védelmező növény, pl. diófélék és kókusz. Ezekben feltehetően alacsonyabb a vegyi fegyver mennyisége, mert a növény a kemény héjra összpontosítja az erőforrásokat. Személy szerint ezekből fogyasztok a legtöbbet.

Hát, ez már kicsit hitéleti érvrendszer nekem, ennyire nem egyszerűek ezek a mechanizmusok szerintem.

Más: én továbbra is egy példa (ötlet) étrendet várok, mert némileg bajban vagyok. Mostanáig a következő protokollokat vezettem be, hogy valahonnan el tudjuk kezdeni a beszélgetést:

0. Reggeli torna négyütemű fekvők.

1. Reggel 1,5dl erős kávé, nagyjából 4 deka vaj felolvasztva benne (ez egy emberes kocka), és egy lapos kiskanál méz. Erről azt írták, hogy jól telít, és az ember el van vele délig. Valóban, nagyon örülök hogy erre rátaláltam. Teljesen OK

2. Délig nem eszem, de mostanában iszom egy vagy egy fél citrom levét fél liter vízzel. Vizet iszom egész nap bármikor kívánom.

3. Délben vagy utána elmegyek egy fél óra bringázásra, közelítőleg állandó, emberes tempóban, épp olyan terhelésen, ami még nem fáj.

4. Ez után igyekszem még kivárni, és 2-3 körül enni. No krumpli, no pékáru, no tészta. Megy a fejvakarás. Eszem (az eddig kapott infók alapján):

házi kolbászt,
házi lógatott parasztsonkát (sósat),
házi érett zsírszalonnát,
jobb szalámiból (rákóczi / téli) rágok,
vettem egy "vállalható" összetételű pulykamellsonka rudat,
sütök valami vörös húst,
szeletelt jobbféle bacont nyersen,
globus magyaros / tavaszi / csípős vagdaltot,
9x% hústartalmú virslit,
ruszlit,
halat - bár ebből mostanában elenyésző mennyiséget, de majd megyünk mi még ikeába.

Ezek mondjuk a húsok. E mellé eszem nagy mennyiségű savanyút:

csalamádé
cékla
sós kovi ubi
néha csípős almapaprika
savanyított fokhagyma

És ahogy kedvem tartja lilahagymát és jópár gerezd fokhagymát.

Ezek mellé valamennyi sajtot is:

némi emmentáli vagy
némi camambert és
sok mozzarella, mert nagyon jól telít és aránylag olcsó - ez nagyon jó este is.

Ha épp olyan kedvem van, akkor 2-3 tükörtojás.

Ha nem vezetek, akkor egy pohár bor.

5. Este nagyjából hasonlóan alakul a dolog, egy zöldalma vagy egy narancs szokott néha befigyelni délután, de már a narancstól is lelkifurdalásom van, Hát a faszom amúgy. De oké, ez van.

Este mozzarella szinte biztos, meg a fentiek ami épp van. Olajos magokat nem ettem mostanában, de nem állnék ellent.

Ezeken felül bűnöztem múltkor a csirkemellhez alig párolt brokkolit szója szósszal, meg rizstésztát. Görög salátát csinálunk (pari, ubi, lilahagyma, oliva, feta, oregánó, szűz oliva) néha, de 1-1 paradicsomot megeszek kajához is.

6. Esti / éjszakai torna négyütemű fekvők.

Teljesen jól vagyok, mondjuk eddig is teljesen jól voltam, összevissza zabálással is csettintett a doki a vérképemre. Az egyetlen különbség a testem tornázás miatti, látható de nem drasztikus alakulása, meg az, hogy akkorát szarok mint egy ovis.

Én ennyit tudtam kiszűrni az eddig elhangzottakból. Kérlek reflektálj, legfőképpen a 'mit lehetne még enni hogyan' irány érdekel.

Nyilván nem kicsit spekulatív volt, amit a növények "ellenanyag" tartalmáról írtam, de a hitéletitől azért elég messze van. Ha olvasgatsz kicsit a lektinekről, a gliadin bonlástermékeinek viselkedéséről, és még sok más dologról, elég kerek képet kaphatsz a szigorúan vett tudományos megközelítésből is. Továbbá azt is nehéz vitatni, hogy a természetben szonte semmi nincs véletlenül, vagy éppen ingyen. Ami annak látszik, azt általában nem értjük jól, vagy rosszul közelítünk hozzá.

Ami az étrendet illeti. Ha éjjeli bagoly típus vagy, tehát könnyeden maradsz fenn nagyon későig, és nek vagy fáradt a délelőttbe nyúló alvastól, akkor nincs gond a reggeli kihagyásával. Ha ez nem így van, én inkább a vacsorát hagynám ki, vagy állítanám át valami kisebb adagra.
Én habtejszínből (30-35%, a Milliben a legkevesebb a tejcukor, legtöbb a zsír) szoktam egy decit önteni a kávéba, és nem használok édesítőt. Néha dobok bele egy kis kókuszzsírt vagy vajat. Böjtöléskor semmi mást nem eszek, csak ezt a "golyóálló" kávét kétszer.
A rendes ételeket illetően korábban írtam példákat, és a dióféléken kívül tényleg elsősorban azokat fogyasztom. A Kerrygold vaj még a napi rendszerességgel előforduló zsír, illetve különféle, magas zsírtartalmú sajtkrémeket is szoktam/szoktunk enni. Heti két-háromszor zsíros tengeri halat, ami éppen akcióban van valahol. Lazac, hering, makréla, stb. Utóbbi két dolgot, tehát pl. a lazacot szoktam a sajtkrémekkel, annak is a zöld fűszeres változatával keverni. Heti egyszer kacsa- vagy libacomb hordós- vagy lilakáposztával, szalonna, máj (saját készítésű májkrém), stb.
A feleségem rendszeresen főz zöldség- és zöldségkrém leveseket, egy-egy kis adagot abból is megeszek.
Desszertnek kevés gyümölcs, abból is elsősorban a nem túl cukrosak, mint erdei gyümölcs, eper, málna, áfonya, zöldalma, amit vagy frissen felvert natúr tejszínnel, vagy mascarpone sajttal eszünk. A gyerekeknek egy teáskanál mézet teszünk rá, ha kérnek.
A te listádban nekem sok a hús és kevés a zsír, illetve némi vörös húst zsíros halra cserélnék. Egyébként teljesen rendben van. Ha nagyobbat, de (esetleg) nehezebben akarsz kulázni, egyél több zöldséget.
H keményítős dolgot eszel, mindig adj hozzá ecetes/tejsavas kaját, illetve rágj mellé néhány szem mandulát, de szigorúan nem hántoltat. A diófélék héjában a polifenol polimerek erős alfa-amiláz gátló hatással bírnak.

Ami a testmozgást illeti, nekem az erős séta + 1-2 sprint jön be, bár ezt meg lehet(ne) csinálni bringával is, emellett heti pár alkalom súlyzózás. Utóbbiból az ellenterhelésest szeretem, kevesebb idő alatt el lehet érni ugyanazt a hatást. Sajnos december eleje óta előbb bokaficam, majd térd keresztszalag okozott lemaradást a tervekhez képest. Hiába, ha valaki jelentős súlyt veszít, óvatosan és fokozatosan emelje a terhelést...

Makréla és hering hogyan? Konzerv? Mert pultból én még nem mertem megvenni látvány alapján, persze lehet mi lakunk rossz helyen. Fagyasztottat se nagyon szoktam látni, bár belezett makréla még csak-csak.

Sajtkrémre mondasz konkrétat? Azért ott elég nagy a szórás radioaktív hulladéktól kezdődően mindenfelé.

Megyek is, ha zöldséglevest szabad akkor összekaparok egy Laura féle minestronét csicseriborsóval.

Mikor eszek keményítős dolgot?

Mondjuk abban a Millis tejszínben is van valami épp aktuális ősellenség, de még mindig az a legjobb. Meg ha nekifutok akkor nagyon fogy és kiütésem lesz tőle. Ez a sok vaj kevés méz kombó nagyon kellemes a kávéba nekem.

"Ami annak látszik, azt általában nem értjük jól, vagy rosszul közelítünk hozzá."

Ezért bátorkodom fenntartással kezelni az éppen aktuális akármilyen eredményeket. Pláne hogy az evolúciós kiindulópontok már teljesen össze lettek kavarva a nemesítéssel, ami vagy növelt bizonyos káros anyagokat, vagy csökkentett, mindezt véletlenszerűen, mert évtizedes hatásokat nem mértek soha. A jó vagy rossz az épp az aktuális látási távolság, összességében ezek a folyamatok még messze nem értékelhetők. Ez gátol azt, ami cserébe akármit vált ki, ami máshogy hat valami negyedik dologra, ami vagy valami vagy megy valahová.

Próbálok abból kiindulni, hogy ami nem okoz komoly gondokat (márpedig úgy gondolom minden ételre van legalább egy szignifikánsan felülreprezentált - értsd abból sokat evő - népcsoport), abból a hétköznapi mennyiséggel a szervezet rutinfeladatként megbírkózik. Olaszok kihaltak? Nem? Akkor paradicsom pipa.

Konzervet ritkán veszünk, inkább a csomagoltat. Pultból én se nagyon merek választani, mert a csomagra legalább ráírják, honnan származik, és mit adtak hozzá. Illetve van több fajta, és esetleg a jobbakat ki lehet szúrni.
Az Arla és a Lidl-ben kapható Goldessa (?) sajtkrémek elég jók, és nem is drágák. Van még valami zöld, pohár kinézetű műanyag dobozkában, de most meg nem mondom a márkáját.
Görög joghurtból nem nagy a választék, általában a Zott marad. Normál joghurtból a Liebherr (?) elég magasan a mezőny fölött van. Mondjuk ez az árán is meglátszik.
Bolti tejszínekben karragén mindig van. Ahelyett, hogy elfelejtenék a homogenizálást.

Közben gondolkodtam a korábban belinkelt vizsgálattal kapcsolatban, ahol a zöldség-gyümölcs kihagyása kedvezőbb oxidatív stresszt eredményezett. Ez azért is érdekes, mert a gabonákat bent hagyták, ugyanis azokban olyan kevés a jónak gondolt polifenol és hasonló dolog, hogy nem féltek tőle, hogy bezavar a zöld teának... Általában a zöldség gyümölcs javítani szokott egy gabonában gazdag étrend élettani hatásain, ezért is különös, hogy itt az ellenkezőjét találták.

"Általában a zöldség gyümölcs javítani szokott egy gabonában gazdag étrend élettani hatásain, ezért is különös, hogy itt az ellenkezőjét találták."
Vicces lenne ha kiderülne, hogy valójában a gabona egészséges, és a többi zöldség / gyümölcs ami káros.
Egyébként végiggondolva a gyümölcsök nem tűnnek túl megfelelő tápláléknak az ember számára. Lényegében a természet "édességei", tele cukorral. Ami előnyük lehet az a magas rost és vitamin tartalmuk. De mindkettő pótolható máshonnan, akár hatékonyabban is.

Aztán gondolkoztam a kiinduló cikken. Oké, hogy sok előnye van annak, ha valaki kizárólag húst fogyaszt (vagy nagy arányban fogyaszt azt), de mi a helyzet a köszvénnyel? Jól hangzik sokáig élni, de nem sok értelme van ha az ízületeink használhatatlanok lesznek.
Egyébként googliztam egy sort ezen a vonalon, és találtam egy érdekes dolgot: a köszvény jelenleg élő állatfajok közül szinte csak az embert és az emberszabású majmokat érinti, ugyanis lényegében minden más állat (és élőlény, kezdve baktériumoktól) képes termelni urate oxidase (angol site-on néztem, nem tudom mi lehet a magyar megfelelője), ami lebontja a húgysavat. Viszont nálunk nem termelődik. További érdekesség, hogy van rá génünk, csak inaktív.
További érdekesség, hogy a húgysavnak erősen anti-oxidáns hatása van (feltételezik, hogy ezért jelenthetett evolúciós előnyt az ezt lebontú anyag termelésének a megszűnése). Viszont ha erős antioxidáns hatása van, akkor nem lehet, hogy a növényi eredetű táplálék elhagyása a megnövekedett húgysav koncentráció miatt okozott kedvezőbb oxidatív stressz állapotot? Viszont hiába itt visszautalnék az első felvetésre, hogy hiába ez a kedvezőbb állapot, ha az ízületeink rövid távon használhatatlanok lesznek... (források: [link], [link])

[ Szerkesztve ]

A köszvényt közvetlenül a húgysav magas szintje, ezáltal kikristályosodása okozza ugyan, de többnyire nem a termelődés nő meg, hanem a vese általi kiválasztás csökken le. Ez a Wiki linken is egyértelműen leírásra került:
"Underexcretion of uric acid by the kidney is the primary cause of hyperuricemia in about 90% of cases, while overproduction is the cause in less than 10%."
Ami igazán érdekes, a köszvényes tünetekkel rendelkezők jelentős javulást szoktak mutatni, ha drasztikusan csökkentik a cukor és liszt fogyasztásukat. Régen a gazdagok betegségének hívták, mi pedig természetesnek vesszük, hogy ez a sok húst jelenti az étrendben. Pedig valamikor a sok cukor igencsak kiváltság volt.

Ezzel összefüggésben nagyon is jó úton indultál el, amikor a húgysavat mint antioxidánst említetted. Sőt, szerintem összefügg a kérdés a C vitaminnal, aminek a vízben oldódó antioxidáns szerepét vette át részben. Tehát aszkorbinsavat nem szintetizálunk (szintén egy inaktív enzim fehérje kódolt), viszont elég jó hatásfokkal vissza tudjuk redukálni [http://bit.ly/1zyu4Cx], a húgysavat pedig magas szinten tartjuk. Egy kecske napi 18 g aszkorbinsavat készít magának nyugis napokon, magas (oxidatív) stressz esetén ennek többszörösét. Ehhez képest a mi igényünk akár 1 mg testsúly kilogrammonként, ami leginkább a vitamin szerep (enzim kofaktor kollagén szintézisnél és hasonlóknál) betöltéséhez szükséges. Persze magas oxidatív stressz esetén a mi antioxidáns igényünk is alaposan megnő...

Jut eszembe, éppen a minap olvastam, hogy az aszkorbát és a glükóz ugyanazt a membrán transzportert (GLUT) használják, tehát a magas vércukor gátolja a C vitamin sejtekbe jutását.

[ Szerkesztve ]

Tény, illetve az egyik linken szerepel az is, hogy 2000 utáni kutatások azt feltételezik, hogy jó eséllyel a magas húgysavnak más kiváltó okai vannak, mint korábban feltételezték, pl. protein fogyasztással való összefüggését nem tudták bizonyítani.
Ennek viszont ellentmond egy közeli ismerősöm esete, aki fogyás céljából és cukorbetegség miatt átállt szinte teljesen hús és zsíralapú étrendre, nagyon minimális szénhidráttal (és kevés zöldséggel, mert annyira nem zöldségevő, bár ez nem kerülte szándékosan). Negyedéves vércukorméréskor azt mondták, hogy a cukra nagyon jó, viszont húgysav szinttel azonnal kezdjen valamit, mert elszállt... (korábban nem volt vele problémája).
Persze nyilván ez egy egyedi eset, amiből messzemenő következtetést nem lehet levonni. Főleg, hogy a sikeres fogyás ellenére, még mindig jelentős túlsúlyról és mozgásszegény életmódról beszélhetünk.
Mondjuk ettől függetlenül kíváncsi lennék a cikkben szereplők ízületeire, főleg mondjuk egy 10-15 év múlva (ugye a köszvény tipikusan 65 év fölött jelentkezik).

Amit írsz C vitamin - húgysav összefüggés tényleg érdekes. Viszont lassan kezdünk odajutni, hogy kis túlzással az emberi szervezet húsfogyasztásra van beállítva Persze itt feltevődik a kérdés, hogy akkor napjainkban miért vagyunk mégis inkább mindenevők... (és pl. fogazat kérdésköre)

Az evolúció egy folyamat, aminek a jelenben egy metszetét vizsgáljuk. Tehát pl. ha az emberről feltételeznénk, hogy a zsíros hús (+ belső szervek, tojás, stb.) fogyasztására kezdett átállni pár százezer évvel ezelőtt, mégpedig azért, hogy a hatalmas zsíragyat ki tudja fejleszteni, majd fenn tudja tartani, akkor a fogazat nem megdöbbentően más, mint amit az átmeneti státusz indokol, viszont a nagy agy és a kis emésztőrendszer kombinációja legalábbis elgondolkodtató. Rajtunk kívül csak a delfineknek van hasonló méretű agya a testmérethez viszonyítva, pedig egyértelműen hatalmas előnyt jelent. A rengeteg állatfaj közül mégis csak kettő mozdult ebbe az irányba. Miért? Olvastam már olyan hipotézist, hogy ehhez folyamatosan nagy mennyiségű zsírra, kiemelten DHA-ra (az esszenciális omega-3 zsírsav, sőt, talán az egyetlen esszenciális zsírsav) van szükség, ami csak víz közeli, vagy azzal kombinált ragadozással valósítható meg. A DHA-nak – speciális szerkezete folytán – különleges szerepe van az ingerületvezetésben, de a sejthártyán keresztüli lokális jelátvitelben is.
Részben ezért is katasztrofális az omega-3/omega-6 arány erős elcsúszása az utóbbi 50 évben (étolaj, margarin), amit csak tetéz gabonával táplált haszonállatok húsában lezajló hasonló eltolódás a természetes táplálékokon tartottakhoz (pl. legelészéshez) képest.
A rövid, kevés rekeszből álló emésztőrendszer tipikusan annak a jele, hogy a gazdája viszonylag könnyen emészthető, tápanyagban dús élelemre rendezkedett be. Számomra ez nem igazán a hatalmas mennyiségű rostot jelenti, amit még a csimpánz se tud megemészteni, pedig neki nem 2:1, hanem 1:2 a vékonybél:vastagbél aránya...
Szóval az én olvasatomban mi egy olyan, átmeneti állapotban leledző faj vagyunk, aki a mindenevésről (csimpánz szerű ős?) megkezdte az átállást egy speciális, zsírban (azaz energiában) gazdag ragadozásra. A fogazat hiányosságait a szerszámkészítés és a tűz használata már több tízezer éve kompenzálja, tehát ott gyakorlatilag meg is szűnt az evolúciós nyomás. Ősszességében a jelen állapot még meglehetős rugalmasságot biztosít a táplálkozásban, ezért is lettünk bőven a technológiai forradalom előtt kozmopolita faj. Azonban az a kérdés, hogy milyen táplálék lenne számunkra optimális, ha korlátlanul lehetne választani (mint ahogy a fejlett országokban kvázi lehetne), és annak nem is lenne káros mellékhatása (elhízás a cukorra drótozás miatt), már egy egészen más kérdéskör. Alkalmazkodás szaporodási sikerességgel, azaz ~40 éves korig, nem feltétlenül egyezik meg a lehető leghosszabb életet biztosító táplálkozással. Előbbire nagyon nagy, utóbbira semmiféle kiválasztódási nyomás nem nehezedik.

Nem egyedi eset, ha változott a kiválasztási képessége, akkor összhangban van az itt elhangzottakkal.

Asszem el kell vonulnom egy vérképre.

Tessék, itt a köszvény okozója. Ahogy spekuláltam, a cukor:

Ha jól értem innentől kezdve minden cukor megöl, mert mindenben legalább 50% a fruktóz (mézben ~40%). Kukoricaszirup (nem HF)?

[ Szerkesztve ]

Arról van szó, hogy ma az átlagember 4-5-ször annyi cukrot fogyaszt, mint amennyire hitelesítve vagyunk. A videó maga [http://youtu.be/blzZKUFN4x0] elképesztően jól összefoglalja, hogy a főemlősök miért vannak kevesebbre hitelesítve, mint más állatok, illetve hogy ez milyen összefüggésben van a húgysavval. A leginkább hízékony emberekben a legmagasabb a húgysav szint, ilyenek pl. a polinéz szigetvilág lakói. Ők a legnagyobb túlélők a bőség és az éhínség váltakozásában, ez most a legnagyobb átok számukra.
Valamikor a túlélést jelentette az extra zsírraktár képző képesség, a mai korlátlan cukor elérhetőség mellett az egészség hiányát jelenti, lassan milliárdoknak. A Távol-keletieknél is meredeken emelkedik a cukorfogyasztás, ezzel együtt az elhízás, a cukorbetegség, és idővel a többi folyomány. Ma már Indiában van a legtöbb cukorbeteg, és még mindig meredeken emelkedik a számuk. A magas, de nem erősen feldolgozott fajtájú szénhidrát fogyasztás – különösen az átlagnál magasabb toleranciával, ami az ázsiaiakat jellemzi – ösnmagában nem feltétlenül váltja ki a folyamatot, de amint a cukor bevitel elkezd mellette nőni, vége a játszmának.
Bocs a pórias linkekért, PH oldalain a legutóbbi mobil Safari frissítés óta lehal a böngészőn, ha a fórum megoldását akarom használni.

[ Szerkesztve ]

Érdekes volt a videó. Kicsit továbbgondolva, illetve más szemszögből nézve amit mond (miszerint a fruktóz okozza az elhízást), valójában a modern társadalom elhízásának az egyik oka a hűtőgép és a globalizálódás Mire gondolok:
Ugye az egész fruktúz => húgysav => zsír láncreakció azért alakult ki a videó alapján, mert a nagy mennyiségű, és egész évben rendelkezésre álló fruktózt fogyasztó főemlősök olyan környezetbe kerültek, ahol már nem állt rendelkezésre egész évben fruktóz. Ezért azok élték túl, akik a fruktóz ezgyrészét (lehetőleg minél többet) lepakoltak zsírba. Ha megnézzük az köznép étkezési szokásait, akkor egészen addig, amíg meg nem jelentek a hűtőszekrények, illetve amíg nem vált elérhetővé a tél kellős közepén is az idénygyümölcsök (és zöldségek), addig nagyjából a fent vázolt diétát követték: idényben (nyáron) nagy mennyiségű fruktóz, télen pedig nulla fruktóz, ellenben sok zsír és fehérje (plusz szénhidrát, ugye gabona). Ugye utóbbiak jól tartósíthatóak voltak, míg fruktóz tartalmú termények hamar romlottak, a mézet leszámítva (ami viszont ritkaság volt). Ami gyümölcs eltehető volt télre, az tipikusan az alacsony cukor tartalmú: alma. Ehhez még hozzávehetném azt is, hogy nyáron a nép jó része kemény fizikai munkát végzett a mezőgazdaság miatt, így az elfogyasztott fruktózt jórészt fel is használta.
Aztán jöttek az egészséges gyümölcsök télen Együnk sok narancsot mert tele van C vitaminnal (banán után egyik legnagyobb cukortartalmú gyümölcs), sok banánt mert tele van Káliummal, stb... Nyilván a finomított cukor feltalálása is tovább rontotta a helyzetet, de az kevésbé ironikus ehhez képest

Megjegyzem az ázsiai étkezési szokások, amiket már korábban említettem tökéletesen alátámasztják ezt, illetve megmagyarázzák a korábbi kérdésemet is. Ugyanis az ázsiai hagyományos ételek gyakorlatilag nem ismerik a cukrot. Például japánban olyan, hogy hagyományos desszert, lényegében nem létezik, ha esznek is ilyet, azok már modern korban behozott, nyugati ételek (egy időben nagyon oda voltam a japán kultúráért, és kitaláltam, hogy süssünk japán sütit... elég rendesen feltúrtam a netet, és akkor konstatáltam, hogy olyan bizony nem igazán létezik ).

Szóval a fogyasszunk sok-sok gyümölcsöt idényen kívül lényegében a lehető legrosszabb fogyókúrázási tanács, amit csak adni lehet. Továbbra is ironikus

[ Szerkesztve ]