Köszi a hosszú választ. Jó látni, hogy ennyien megosztják a személyes szemléletüket, élettapasztalatukat is.

"de csak két havonta, és akkor is csak hegesztő szemüvegen át egy órára"

Olyan ez, mint a pornó. Én nem nézem, és nem is tudtam, hogy van olyan, hogy bébikecske-alázás, csak egyszer egy ismerősöm ismerőse véletlenül odatévedt és látta...

a munkabeli rengeteg csevej és gondolkodás le tud úgy zsibbasztani a nap végére, hogy gyakran a hátam közepére kívánom a személyes társalgást. Mellesleg egy rendes munkahéten hányszor is van idő bárkivel elugrani sörözni egyet, amikor mindenki ugyanolyan hulla és leginkább otthon lenne?

Itt a fő kérdés az, hogy érdemes-e így dolgozni? Az angolok ezt "work-life balancenak" nevezik, ami még mindig nem ugyanaz, mintha "life-work balancenak" neveznék.
Személy szerint ezzel úgy vagyok, hogy rosszabb esetben azért dolgozom, hogy utána "éljek", jobb esetben azért dolgozom, mert is az életem része. Most vállalkozom, és ez stresszes, kockázatos, stb. viszont nincs meg az a fásult "munkából hazamenős" érzés, hogy "na, még egy napot elpazaroltam az életemből". És ez nemcsak azért van, mert nem lehet hazamenni a munkából. Érdemes lehet elgondolkodnod ezen, hogy tulajdonképpen mit dolgozol és miért, hacsak a munka abbahagyása nem jár azonnali éhhalállal.

Szerintem ennél sokkal nagyobb baj a mozgáshiány. Mindig próbálok valamit mellette csinálni, de ennyi ülés mellett sokkal többet kellene arányosan.
Újabb civilizációs betegség... hiába keresnek havi 500k-t programozó ismerőseim, ha már 25 évesen fáj a derekuk, csuklójuk... És emberként jóformán képtelenek vagyunk kevesebb pénzért kevesebbet dolgozni!

Az Y generáció egy részének ez is a generációs problémája, a társadalomban való "nem találom a helyem", az elszigetelődés. Engem személy szerint elrettent az ami a világban megy "emberi kapcsolatok" címen.

Pedig vannak, és lehet jó, értelmes, személyes kapcsolatokat kialakítani - csak kurvára nehéz, mert kudarcokkal, visszautasítással jár. A cikkben linkelt videóban is szó esik erről, hogy épp az, amit te említesz, hogy az internet elkényelmesít - az a gyerekeknél azt is jelentheti, hogy bizonyos szociális kompetenciák nem alakulnak ki náluk megfelelően. Mert a valódi érzelmeket és azok kifejezését egyéb dolgok (lájkok, szmájlik stb. persze ez ennél komplexebb) helyettesítik. De én a helyedben nem mondanék le róluk, mert ez egy olyan dolog, amiért érdemes élni.