tetszett, gondolom ennek oka lehet az, hogy gyermekkorom kedvenc könyvei a Halál a tengereken és az Őfelsége hadihajója voltak 
Egyébként csak nekem fura, hogy 2012-ben egy történelmi ismertetőt ilyen mondattal kell/illik/elvárt kezdeni: "Szó nincs azonban náciimádatról - vagy arról, hogy egyetértenék a II. világháborúban játszott szerepükről"
Hisztogram: A Phalanx-rendszer amúgy csöves, sorozatlövő légvédelmi tűzfegyver, elképesztő teljesítménnyel - csodára nem képes, de végső védvonalbeli eszközként nagyon is hatásos. Ha nem így volna, nem fejlesztenék/alkalmaznák napjainkban is...
Azért "gyanús", hogy a Zumwalt-osztályon az 57mm-es Mk.110-es látja el a CIWS feladatkörben, az LCS-eknél Mk.110 plusz RAM, a Gerard R. Ford osztályú hordozókon pedig RAM és ESSM lesz csak. 
A Phalanx az egyik legproblémásabb fegyvere az US NAVY-nek, és nem véletlen, hogy sok NATO flotta inkább saját CIWS-et fejlesztett helyette.
h3lios: A repülőgép hordozók elég fejlettek és szinte lehetetlen őket kilőni (Nimitz osztály). Mert olyan és annyi radarral / szonárral vannak felszerelve, hogy mindent jó előre észlelnek és van idejük reagálni.
A helyzet csak annyi, hogy ez így nem igaz. Először is a repülőgép-hordozók önmagukban a legsebezhetőbb "nagy" hadihajók közé tartoznak, a radarjaik messze nem a legfejlettebbek (majd a Gerard R. Ford-é már lesz valami), sehol sincsen az AEGIS rombolók és cirkálókon alkalmazott radarokhoz képest. Másodszor fegyverzetük csak önvédelemre van (ESSM, Phalanx és RAM). A fedélzetükön lévő repülőgépekre és helikopterekre támaszkodnak.
Nem véletlen, hogy egy amerikai repülőgép-hordozót egy kisebb flotta kísér.
A "mindent észlel" kifejezés maximum a mesében létezik, a valóságban nincs ilyen. A mai modern diesel-elektromos tengók olyan csendesek, hogy csak na. Az US NAVY meg hosszú ideig gőgösen megfeledkezett róluk, abba a hitbe ringatva magát, hogy a nukleáris meghajtású tengók a tápláléklánc elvitathatattlan csúcsai. Aztán folyamatosan koppantak, amikor D/E tengókkal mérték össze az erejüket. Emiatt bérelte ki az US NAVY a svédektől a HMS Gotland-ot, hogy gyakorolhassák a D/E tengók ellen az ASW (Tengeralattjáró-elhárítás) műveleteket. 2006-ban egy hadgyakorlaton a Gotland "lefotózta" az USS Ronald Reagen (akkor vadonatúj) Nimitz-osztályú hordozót, ami ugyebár azt jelenti, hogy bőven lőtávon belül volt, tehát elsüllyesztette azt.
Ez pedig "Blue Water", vagyis a nyílt tengeren végrehajtott eset volt, míg a forgalmasabb és sekély tengereken (mint az Arab-öböl) és vízeken a kisebb D/E tengók szabályosan lubickolhatnak, a passzív szonárok ugyanis szinte reménytelen küzdelmet folytatnak azért, hogy a háttérzajból elcsípjék a halk tengók apró neszeit.
Most pedig még mindig csak a tengókról beszéltünk. Aztán jönnek a szuperszonikus robotrepülőgépek, amelyek szintén roppant veszélyes jószágok. 1997-ben az USA haditengerészete beszerzett 4 darab MA-31 célgépet (a Kh-31 robbanófej nélküli variánsát), amelyet tesztelésnek vetettek alá. Hárommal a repülési tulajdonságait tesztelték, és a megállapították, hogy a robotrepülőgép 30 láb (~9 méter) magassában a hangsebesség 2,7-szeresével közelíti meg a célhajót. A negyedik gyakorló robotrepülőgépet egy éles lövészeten használták fel, és a jelentés szerint nem voltak képesek lelőni. A tesztelésér felelős admirális (George Huchting) javasolta a Pentagonnak, hogy 9 éles Kh-31A robotrepülőgéet szerezenek be a további adatgyűjtésjez (ez meg is történt később). 1998-ban az MA-31 teszteredmények felkerültek egy internetes oldalra, amely miatt azonnali hatályal menesztették Huchting admirálist a haditengerészettől. Az MA-31 (és Kh-31) nagy sebessége miatt túl kevés időt hagy az ellentevékenységre, ehhez hozzá kell tenni, hogy amíg a szovjeteknél az 1960-as évektől szuperszonikus sebességű robotrepülőgépeket alkalmaztak a hajó elleni feladatkörben, addig az amerikaik a mai napig a szubszonikus Harpoon-t használják, és az ellentevékenységet is ez ellen tesztelték első sorban.
Hogy mennyire lenne hatékony az amerikai flotta légvédelme egy tömeges szuperszonikus robotrepülőgép-támadás ellen, az érdekes kérdés. De egy Oscar-osztályú tengó 24db-ot, egy Kirov-osztályú cirkáló 20db-ot, a Kuznyecov 12db-ot, míg a Sovremenny osztályú rombolók 8db ilyet visznek magukkal. A repülőgépek által indíthatóakról még nem is beszéltünk ekkor.
Szóval maradjunk annyiban, hogy egy hordozó bizony nagy és vonzó célpont. És korántsem lehetettlen kilőni őket...
A Globalsecurity-n volt egy jó szójegyzet róla, csak ugye fizetős lett. A NavWeapons azért még mindig itt van nekünk.
Phalanx is somewhat notorious for having maintenance problems, with the Navy's Material Readiness Database for fiscal years 1997 through 1999 noting that Phalanx Block 1B (all mods) had an availability rate of between 72 and 81% for this time period.
A Globalsecurity-n ott volt az is, hogy ezen értékekkel a Phalanx volt a legalacsonyabb bevethetőségi rátájú fegyver az egész USN-en belül...
Köszi remek cikk. Annyit még érdekességként leírtam volna, hogy a Prince of Wales-t -mely ekkora amerikai zászló alatt hajózott - 1941 december 10-én egy légitámadás során alig egy óra leforgása alatt a Japánok egy légitámadás keretében Malajzia partjainál elsüllyesztik az első világháborús Repulse-al egyetemben. Nem sokkal élte túl a HOOD-ot és a Bismarck-ot.
A PoW miért is hajózott volna amerikai zászló alatt? 
Mert 41' október 25-én átadták az USA-nak, hogy segítse a csendes óceáni hadjáratot. Ami érdekes, mert Pearl Harbor megtámadása előtt (1941. december. 7) az USA hivatalosan nem viselt hadat.
Mi van?
A Force G (majd Force Z) végig brit tisztek irányítása alatt volt, végig brit lobogó alatt hajózott. Volt Churchill-nek egy ötlete, hogy összefogja a Fülöp-szigeteken állomásozó amerikai erőket és a Force Z-t, hogy elrettentsék a Japánokat, de nem adtak át semmit az amerikaiaknak.
Churchill üzenete Rooseveltnek ez volt:
As your naval people have already been informed we are sending that big ship you inspected into the Indian Ocean as part of a squadron we are forming there. This ought to serve as a deterrent to Japan
Az aláhúzott rész arra utalt, hogy Chuchill a PoW fedélzetén találkozott Roosevelttel ugyebár 1941 augusztusában, mert nem akarta leírni, melyik hajót is küldi pontosan.
[ Szerkesztve ]
Amúgy ez utóbbi nekem is új volt és az első, hogy a wikinél benyaltam egy ilyet 
Nem voltam teljesen biztos a pontos dátumban, ezért ránéztem, az tény volt, hogy a két hajó együtt 1 óra alatt süllyedt el.
Mérvadó meg ez...
http://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Prince_of_Wales_(53)
Viszont a háború után a német Prinz Eugen-ből tényleg USS Prinz Eugen lett túl élte a háborút, aztán gyakorlatoztak rajta mint célponton, végül elsüllyedt.
Pardon, a Fülöp-szigetek helyett Pearl Harbour-t akartam írni. Szóval azt javasolta Roosevelt-nek, hogy a Csendes-Óceáni flottát vezényelje Japán agresszió esetén Szingapúrba, ill. szükség esetén a Force Z csatlakozzon a Pearl Harbour-ban állomásozó Csendes-óceáni flottához.
De erre az összevonásra nem került sor, és a Force Z végig brit irányítás alatt volt (elég a Repulse Ausztráliai látogatására gondolni...).
Magyar Wiki-t elvből nem nézek, akkor zöldségeket hordanak ott össze (1x sok évvel ezelőtt próbáltam meg egy szócikknél kijavítani egy hibát, olyan letorkolást kaptam, hogy csak kamilláztam, mondtam hogy jól van akkor, én nem értek hozzá, sziasztok....).
Az angol wiki-t szoktam csak használni, az normális általában és nagyon megkövetelik a forrásokat.
Szerk.: Tényleg benne van a magyar wikiben ez a marhaság... Hát no comment...
[ Szerkesztve ]
A honosított wiki cikkek születésének két módja van szerintem:
vegyük mondjuk példának a PoW-ot.
Aki készíti a magyar oldalt:
a) tudás alapon dolgozik, tehát tudja mi mikor volt, és leírja...
b) nem tudja vagy nem teljesen tudja, hanem szépen lefordítja az angolról...
na most itt vagy fordítani nem tudott, vagy a tudása volt hiányos...
Mondjuk én most elsőnek jártam így a magyar wiki-vel
[ Szerkesztve ]
Ugyanez. A Bismarck után teljesen leálltak a felszíni hajók építésével - Dönitz nyert - teljes prioritása volt a tengeralattjáró építésnek. 1942-ig a tengeralattjárók még hatékonyak voltak, ezt követően ijesztően megnőttek a veszteségeik. A szövetségesek mind újabb technikai és stratégiai módszereket dolgoztak ki ellenük. Megfejtették az Enigmát, amiről a németeknek fogalmuk sem volt. Ellátták a repülőgépeiket radarral, amelyek akár éjszaka is, a semmiből csaptak le az U-Bootokra. Tetejében a német hadvezetés ezt el is titkolta a tengeralattjárósok elől.
Lásd: Lothar-Günther Buccheim Das Boot, regény és film, vagy Wolfgang Ott: Cápák és kishalak c. könyvét.
("Összehúzott valag; führerhithűfényes tekintet; az új szájhősök ... na lesznek még csendesebbek is.") (Das Boot)
P.s.: A hitleri hadvezetés a 40 000 fős tengeralattjáró állományból 30 000 embert hajszolt a biztos pusztulásba...
[ Szerkesztve ]
"Első választásom mindjárt az egyik legismertebb klasszikus csatahajóra, a Bismarckra esett - mint személyes kedvencemre. Szó nincs azonban náciimádatról - vagy arról, hogy egyetértenék a II. világháborúban játszott szerepükről"
Már bocs, de aki egy ilyen témájú cikkből ezt a következtetést vonná le, az egy agyhalott bikra.
Komolyan agyfrászt kapok már ettől...
Ha én összekalapálnék egy cikket Crüwell-ről, vagy Horthy-ról, akkor azonnal antiszemét-holokamutagadó-szemétláda lennék?
Nem értem miért kell azonnal erre asszociálni.
Mert a világ (egy része) rögtön erre gondol...
Az emberek csak az egyszerű dolgokat szeretik. Vegyünk például engem. Én, ahogy öregszem, egyre inkább pacifistává válok. Elítélem a nácizmus rémtetteit, azonban mégis csodálattal adózok a német katonai helytállásnak. Na, ezzel az ambivalenciával nem tudnak mit kezdeni az egybites agyúak, akik szerint a világ csak fekete, vagy fehér.
kösz a cikket
