Nagyon nem érdemes a régen jobb volt irányba elmenni.

Életem első 20 évét egy olyan házban éltem le, ami kívülről tégla épületnek nézett ki, de valójában vert falú ház volt. A főfalaknál 80 centimétert is meghaladta a falvastagság.
Erre már lehet azt gondolni, hogy jó hőszigetelés. De nem az. A falak alászigetelése után valamennyit javult a helyzet. Kevesebb nedvesség szívódott fel a falba. A nyílászárok részleges cseréje is segített valamennyit. A padlózat cseréjekor derült ki. A puszta földre gerendákat raktak és arra tették rá a hajópadlót. Nyáron előny volt a rossz padló szigetelés, de télen többlet fűtéssel kellet megfizetni a parasztházas megoldást.

Ma lehetne ötvözni a régi és új megoldások előnyeit. De egyre kevesebb ember engedheti meg magának azt a luxust, hogy családi házban éljen. Vagy megfizethetetlenül drága vagy roppant előnytelen helyen van a telek.

Ha megnézed a modernebb, kb 100 éves téglaházakat, azokon is meglátod a korosodás nyomait. A habarcs és sok helyen a tégla is elkezd porladni. A rendszeres karbantartással el lehet takarni a problémát, de a legtöbb épületben már nincs benne a következő 100 esztendő lehetősége. Akkoriban divat volt a hatalmas belmagasság. A mennyezetet ötven fokra kell fűteni, alul ne vacogjanak az emberek.

A kővárak sokáig bírják, karbantartás nélkül, csak hőszigetelésről nem kell álmodozni.

Rendes, fából épült házban szívesen laknék. Csak egy új építéséhez egy darab lottó főnyeremény sem lenne biztosan elegendő.