Tudod, igazad van, de amikor olyan barátaid vannak, akikkel együtt nőtettek fel, és igen nagyon sok hülyeséget elkövettetek, na olyankor nincs, nem is volt és nem is lesz panasz.
Persze az is kell, hogy egyikünk sem agresszív, sőt...
Nagyon sokszor voltam részeg, de csak 1 esetben okoztam galibát, de azt sem ok nélkül(nagyon nehéz kizökkenteni a béketűrésemből mert eléggé lenyugszom/elalszom ha iszom, de sikerült)
Es amióta nem iszok, semmi nem változott, kivéve nem hányom össze magam

Szeretem olvasni a posztokat, mert nagyon jó a megfogalmazàsuk.
A korhoz pedig minden tiszteletem.

Köszönöm, de:
1. Az az érzésem, hogy a sorozatban eddig ez az írás az, amiből nem sikerült kihoznom a maximumot.
2. A kor nem érdem, hanem állapot, ahogy már korábban is mondtam.

Eszembe jutott egy történet.

Előzmény.
Mikor másodállásban taxiztam, legendák terjengtek a sofőrök közt, hogy amikor hazavitték a részeget, hogy bánt vele a felesége. Szemétlapáttal, partvissal verte, közben átkozta, lehordta mindennek. Egy ilyen esetem nekem is volt. A feleség ugyan nem használt segédeszközt, de megpofozta, közben persze ment az átkozódás. Alig tudtam a nőből kiimádkozni a fuvardíjat, de végül kifizetett. Jatt nem volt, de örültem, hogy szabadultam.

No, szóval pár évtizeddel később egy barátomnál voltam, kvaterkáztunk. Jó kis körtepálinkája volt, eperhordóban érlelték, állítólag úgy az igazi. Mit mondjak, tényleg jó volt.
Eljött az ideje a búcsúzkodásnak, megyek haza. Úgy döntöttem, hogy ha lehet, kihagyom a BKV-t, talán akad taxis, aki hazavisz, bár pénz nem volt nálam. Le is intettem egyet, aztán elmondtam neki a szándékomat, meg hogy otthon fizetem ki. Nem volt egyszerű dolog, mert a nyelvem összegabalyodott, így meg nagyon nehéz kimondani, hogy Kőbánya-Újhegyre mennék. Rábólintott, beültem, hazavitt. A sofőrnek megmutattam a személyim, hogy én vagyok én, aztán letettem az ülésre zálogként, bár csak két lépésnyire volt a kaputelefon. Felszóltam a feleségemnek, hogy hozzon le egy százast, ki kell fizetni a taxist. A sofőr szemében ott volt a "na most majd kapsz" tekintet, de csalódnia kellett. Leért a feleségem, váltottunk két puszit, aztán a kezembe nyomta a pénzt. A számla valahol 60 Forint közelében volt, (ó, régi szép idők...) természetesen nem kértem vissza a százasból. Felkaptam a személyim, aztán uccu neki, irány a lakás, hadd örüljön az a szegény asszony.

tátott szájjal ordítottam tele a kagylót -> költőibb megfogalmazásban: színeset ásítottál.

Én egyszer ütöttem ki magam. Haver elcipelt egy rendezvényről egy egész utcán át, közben valószínűleg baromságokat beszéltem és végighánytam az utat. Aztán otthagyott a lakótelep előtt fekve a fűben miközben csillagokat láttam (átvitt és szó szerinti értelemben is), anyám az ablakból lógva szörnyülködött, mert már várt haza. Fogalmam sincs hogy cipelt föl az elsőre, hogy vetkőztetett le és dugott ágyba, másnap reggel ébredtem iszonyatos fejfájással.

Gimis korunkban hetente/kéthetente jártunk házibuliba csak haverokkal így nem nagyon volt balhé, mert mindenki ismert mindenkit és ez így volt jó. Emlékszem mennyi mindent összeittunk... Pfuj...
Az alkoholfogyasztásom az elmúlt kábé 10 évben igencsak leredukálódott. Nagyjából minden második hétvégén jutok el a tévé elé, hogy megnézzek egy focimeccset, ilyenkor lecsúszik egy üveg sör, ha vettem. Kizárólag az eredeti Soproni, mert nekem az jött be. A társasági életemet itt élem ki a PH-n, haverokat messze sodorta az élet, nem járok kocsm... kultúrházba, disco-t is életemben egyszer láttam belülről, elég is volt annyi. Koncerteket nem szeretem, szóval marad kéthetente egy meccs és egy sör. Talán bírnék többet is inni, de minek, ha nem kívánom!?

[ Szerkesztve ]

A haverod biztos azért hagyott a fűben, mert félt anyukádtól, hogy rajta kéri számon az állapotodat.

Megvolt. Alkoholista apa képében... Ott aztán volt minden. Verés, kiabálás veszekedés amit el lehet képzelni...
(Vagy lesz majd olyan is, hogy alkoholista?

[ Szerkesztve ]

Kemény gyerekkorod lehetett.

Ezt a vonalat nem folytatom, külön alkoholista cikk nem lesz.

Pláne, hogy emlékeim szerint valami katolikus rendezvény volt.
Na ezt add össze!

[ Szerkesztve ]

Arra is van magyarázat, megártott a misebor.

Úgy érzem, volna mit mesélned. Ha kikívánkozik belőled, nosza, tedd meg.

Olyasmi. Bor volt, legalábbis annak tűnt, sajnos úgy ittam mint a vizet. Egy pohár vörös, egy fehér és így tovább amíg fel nem adtam a harcot, hogy elpusztítsam a lőrét.

A legdurvább mégis az volt, mikor házibulik végén összeöntöttük mindig a maradékot. Az volt az igazán undi koktél. De ezeken a rangos eseményeken sosem ütöttem ki magam mégsem, csak becsíptem, mert mindig mielőtt elindultam jól bekajáltam és vittem is magammal szendvicset így volt ami felszíjja a nedűt és máris lehetett újra tölteni. A lényeg az volt, hogy nem szabadott nagyon keverni az italokat és jól eltelt az éjszaka. Kivéve a buli végén a koktél, na azt sosem felejtem el. Ütött, de sosem kómásra és reggel hatra a fiatal szervezet is elfáradt azért annyira, hogy elege legyen az alkoholból.

[ Szerkesztve ]

A rakott szesz (lásd rakott káposzta) nem ígér sok jót.

Tengeralattjáró?

Kb. 27-28 éves koromig nagyon nem tudtam, hol a határ. Persze bőven volt - nyilván negatív - példa a családban, és baráti körben is, és sajnos sodródtam én is azzal az árral, hogy fiatalon a buli az abból áll, hogy minél olcsóbban minél jobban be kell rúgni. Valószínűleg ennek is köszönhet 1-2 dolgot az egészségem.

Amúgy először vidám, majd bárgyú vagyok (voltam), majd jött a totál K.O., általában porcelánkamionnal befejezve. Szerencsére évek óta csak az első fázisig jutok (azt is nagyon ritkán, évi 1-2 alkalom, amikor egy-egy sörnél több csúszik le egyszerre), és már nem szégyenkezem, amikor az igyálmármégegyet-re azt válaszolom, hogy köszönöm, nem (egy "olyan" társaságban, ez baromira nem egyszerű), és állom a megvető pillantásokat, amikor a 3-5-10-ik unszolásra végül elveszem a felespoharat, majd a tartalmát a földre ürítem. Utána általában többször nem erőlködnek

Hivatalos adatok szerint is 475.000, félhivatalos szerint meg lassan 1.000.000 (egymillió!) alkoholista van Magyarországon. Iszonyat. Valószínűleg minden magyar család érintett a dologban.

'69 szilveszter éjjel ittam először, pontosabban délután. A Hubertus fincsi volt, huncut jó kedvem lett tőle. No, akkor irány az önkiszolgáló, vettem egy üveg Portorico rumot. Ma már tudom, hogy 60 fokos, de akkor nem tudtam, nem is érdekelt. Immáron éjszaka két haverral irány a Zágrábi utca, adjunk a kultúrának. Ők csak belenyaltak, nekem viszont állítólag alig tudták letépni a számról az üveget. Hozzátenném, hogy még cigiztem is, pedig előtte soha. Meg is lett a böjtje.

Ha erőszakosan kínálgatnak, egyszer-kétszer még udvariasan visszautasítom, utána viszont egyszerűen otthagyom a társaságot.

Nàlam 10 évesen Gilbert-kórt diagnosztizàltak, így nàlam az ivàszat kimarad, vagy csak nagyon ritka.

Helyesbítek. 14 évesen.

Inkább nyertél, mint vesztettél.

Sokan sajnàlkoznak hogy nem ihatom magam négykézlàbra.
Bàr igaz ehez nekem kb 2 sör is elég

ismerős szituáció: ivótársaság felbomlott itt is... mondjuk ha rámjön, akkor tudok inni nonstop (nem részegre, hanem maximum enyhén spiccesre, akár reggeltől-estig sörözgetéssel), de ez sem jellemző mostanában... hűtőben van egy polc hideg sör, de 2-3-4 hete nem ittam egyáltalán... van, hogy péntek/szombat délután lecsúszik néhány, esetleg mellé egy unicum... ha kicsit több, akkor van hogy a másnap reggelt egy felessel meg egy sörrel nyitom, máskor meg hetekig semmi és megvagyok nélküle nem vagyok egy duhajkodós részeg, inkább csak szókimondóbb vagyok spiccesen és olyankor jönnek a legjobb aranyköpéseim

20éves korom körül volt 2 alkalom, amikor megtanultam, hogy hol a határ nálam filmszakadás előtt: a határ olyan 6deci tömény és jóval több egyéb környékén van... pl 5-6deci vodka (egy része martinibe keverve) meg mellé néhány vbk csinált nálam párórás filmszakadást, amikor teleporttal közlekedtem a városban és lehányva tértem haza (buszra alig akart felengedni a sofőr) ...másik eset szarvason volt, ahol hubertusból ittam pár decit, franc tudja mennyi sört ittam mellé, majd festő ismerőssel vettünk egy 7decis kalinkát és húzóra megittuk a vegyesbolt előtt kb 20másodperc alatt... (járókelők csak néztek, mit művelünk) onnan távolsági busszal jöttem volna kecskemétig, haverok kunszertmártonnál szálltak le és meg a népligetben ébredtem az sem volt kellemes élmény... hótt kész állapotban letántorogtam a mosdóig, belenéztem a tükörbe, totál üveges szemek, homlokomon egy cikkcakkos seb, mint harry potternek és azt sem tudtam, mi történt a vodkaivástól reggelig: csak 1-2 emlékfoszlány és hang maradt (valami csattanás, igazoltató rendőrök, róka kiengedése egy kertbe, reggel a busznál várakozás, lebukfencezés egy padról) ...utána hétfőn számoltak be részletekről ...ezek az alkalmak megtanították nekem, hogy töményből fél liter fölött bajok lehetnek pedig ittam azt néha eszetlenül (kocsmába 2deci rum húzóra, majd másikban mégegy deci... rá valami vodkanarancsból pár és utána aki nővel összejöttem buliban, azt mondta, hogy nem is látszódik rajtam )

ui: volt még egy jó sztori egyik ex családjával... nővérének az élettársa elég nagy ivó volt, tanyán laktak és a szomszéd cimborája is hasonlóan nyomta... első találkozáskor (valami szülinapozás) azonnal előkerült a házipálinkája, ittunk is pár kört, ahogy az ismerősök/családtagok szállingóztak egyesével, mert "mindenkivel inni kell" ...oké, akkor igyanak ők is... benne voltam, mellé gurultak le a sörök éreztem, hogy ez egy teszt és arra számítanak, hogy ki fogok dőlni, de nem így lett... szomszéd hívott is, hogy fogyóban a bor a buliban, hozzunk tőle (kb 400méter a tanyája), meg megmutatja a borospincéjét, amit akkor épített, mert nagyon büszke rá... átmentünk, fejtettünk bort, de akkor már ittunk is belőle pár pohárral... ekkor kezdtem már úgy jócskán spicces lenni, de semmi baj nem volt... fickó meg már sokkal rosszabbul állt... vittük a bort, lehasalt az asztalra és bedobta a szunyát többet utána már nem nagyon próbáltak "leitatni"

[ Szerkesztve ]

Ezt jó volt olvasni.

Van aki jobban is bírja. Egyik cimbi kétajtós szekrény volt mégis kidőlt öt sör után.
Egyik legrosszabb tanyabulink az volt, mikor elvileg négyen indultunk ki a hegyre fix piával, amit úgy számoltunk ki, hogy reggelig kitart a pincepöri mellé.
Már rotyogott a kaja, mikor jöttek a telefonok haveroktól, hogy hol vagyunk, mit csinálunk, jöhetnének-e?! Hát a házigazda részéről rossz ötlet volt igent mondania, mert a következő csapat nem állt olyan jól tarisznyával, mint amivel mi mentünk és hajnalban már az alvás volt a fő cél és egy kis 30cm keskeny padért is ölre menő küzdelmek mentek, mert a padlón persze senki nem akart aludni, persze nyertem. Azóta sem aludtam még olyan kényelmetlenül sehol, mint ott szóval annyira mégsem volt teljes és őszinte a győzelmem felett érzett örömöm.

Na, mi jutott az eszembe...

Lehettem vagy 7-8 éves. Anyámék főztek pálinkát. Mosófazék, bele a cefre, abba annyi tégla, hogy a rájuk helyezett tál ne érjen bele, az egészet megkoronázta egy hideg vízzel megtöltött lavór. Talán jól emlékszem, talán nem, de a lényeg az, hogy a tálban gyűlt a nedű. Időnként ellenőrizték, ha a belemártott ujjon nem gyullad meg a szesz, akkor 50 fok alatt van. (Tanulékony vagyok, jóval később én is így ellenőriztem, ha néha házi pálinkát vettem.)
No, van már szesz, engem elkergettek a közértbe aromáért, méghozzá császárkörte és dió volt a favorit. Hoztam, megkezdődött a pancsolás. A részletekre nem emlékszem, de kellett forralt víz is, meg cukor. A végeredmény egyszerűen gyönyörű volt. A császárkörte vöröses sárgán, a dió zölden hirdette, hogy kész a próbatételre.
No, ebből (mikor melyikből) anyámék ittak esténként egy-egy stampedlival, ami talán még fél decit se tett ki. Mondjuk úgy, az íze volt a lényeg. Kértem én is, nem adtak, nem gyereknek való. Na jól van, várjatok csak...
Másnap a suliból hazaérve, mivel ők még nem voltak otthon, első dolgom volt megkóstolni azt a szépen csillogó sárgát. Édes volt, fincsi volt, tetszett a dolog. Anyám este gyanakodva nézte az üveget, szemmel láthatóan méricskélte, hogy mennyi van benne. Rám nézett, én meg veszettül tanultam, bár soha nem szoktam, anélkül is kitűnő tanulónak számítottam.
Okulva ebből másnap miután megkóstoltam azt a szépen csillogó zöldet, felöntöttem egy kis vízzel, hogy azonos szinten legyen a folyadék. Igen ám, csak sokra sikerült. Nosza, leittam belőle, pár próbálkozás után mindent rendben valónak találtam. Pechemre anyám korábban jött haza, első dolga volt ellenőrizni az üvegeket. Lebuktam. Már csak azért is, mert csillogott a szemem, meg amikor kérdezett, igencsak tört magyar nyelven tudtam válaszolni.
Megegyeztünk. Többé nem nyúlok az üvegekhez, akkor nem kapok a sejhajomra. Így is lőn.
Aztán eljöve 1969 szilvesztere...

Jó kis sztorik. Én egyszer nagymamámnál bementem a spájzba, mert veszettül szomjas voltam. Találtam is egy üveget amire az volt ráírva, hogy "konyári". Jól meghúztam, utána meg marta a torkomat, mint a méreg, persze jóféle házi pálesz volt. Se köpni, se nyelni nem bírtam. De megtanultam, hogy a a víz nem a spájzban van, a konyári pedig nem víz.

Édesapàm ugyan így jàrt, mikor az éjszaka közepén felkelve félkómàsan azt a szódàsüveget húzta meg amibe a hàzipàleszt töltötte.

[ Szerkesztve ]

A jó pap is holtig tanul.

én sokáig nem szerettem a sört... kiskoromban, ha vendégség volt nálunk, általában kértem volna a felnőttek söréből, nem adtak, viszont "a habját megkóstolhattam": keserű volt, nem ízlett egyáltalán, így 1-2 alkalom után nem is kértem többször... majd eljött a szóbeli érettségi: június közepe volt, rettentő meleg... utolsó járatos busszal hazamentem, útba esett a kocsma, betértem és ott volt faterom (szokás szerint): meghívattam magam egy üveg sörre, mert nagyon megszomjaztam rá egy üveg jéghideg stella artois... olyan könnyen és jólesően csúszott le, mint még soha... kb. az volt az a pont, ahol megszerettem a sört... már 17 éve... azóta télen-nyáron, bármikor jól tud esni... csak az fáj, hogy nem lehet itthon jó stella-t kapni, mert a borsodi főzi és kukoricázza

"... nem ízlett egyáltalán..."

Ugyan nem ide tartozik, de hadd mondjam.
Szeretem a tejfölt, ki nem fogyhat a hűtőből. Mikor a lányom pici volt, nézte, ahogy kanalazom. nyújtottam neki egy kicsit, benyalta, aztán fintorgott, láthatóan nem ízlett neki.
Kérsz még? - Kérdeztem tőle, ő pedig igenlően bólogatott. Fintorogva ette, pusztán azért, mert tőlem látta. Megjegyzendő, nem undorodott meg tőle, nagy tejföl rajongó.

Én sem szerettem meg a sört 3-4 éves gyerekként, (aztán persze később igen), de öcsém oda volt érte. Alig három évesen szintén valami vendégségben bejelentette hogy ő is kér. Persze a felnőttek megbeszélték egymás közt, hogy adnak neki, úgyhis kiköpi, úgyhogy valakitől kapott egy poharat. Ivott egy kortyot, aztán hatalmas széles vigyorral annyi mondott hogy "finom". Többet nem kapott senkitől.
Én úgy tudom, hogy a belga Stella is kukoricás.

A magyar licenszelt igen.
Eredeti belga gyártás nem tartalmaz kukoricát...
Amiben kukorica van, az nem "sör"...
"Rendes" sörben nincs kukorica... Ez csak az "olcsósítás" végett teszik bele a gyártók, és ráfogják a marketingre, hogy ez az igény...
A csehek azt mondják, hogy a kukoricát a disznóba kell tenni, nem a sörbe! (disznót a kolbászba, kolbászt a kemencébe...)

én azt vallom, hogy az a sör, amit kukoricáznak, az moslék... (kivéve a direkt kukoricasörök, de az más asztal)

#33: fiunk még csak 1.5 éves, de ő is abból akar mindig enni, amit mi is eszünk szerencsére nagyon jó az étvágya: megeszik mindent... egyelőre csak a citromos teával nincs kibékülve, pedig a citromot is szereti magában... a sört meg felismeri (vagyis a sörös dobozt): otthon mondogattuk neki párszor rá, hogy "sör" aztán 1hónapja családi összejövetel volt, sofőrködtem és csak ilyen 0.0%os "limonádét" ittam... annak a dobozára is mondogatta, hogy "sör" családtagok csak néztek, hogy jól felismeri

A részeg ember eléggé kellemetlen tud lenni. Leginkább akkor, ha te nem vagy az. Ámbár nem vagyunk álszentek. Én is voltam részeg és problémát nem jelent a részeg embert nekem elviselni.

Már régebben volt, de 17-26 éves koromig azért durván toltuk. Elég sokszor volt, hogy hétvégén nyomtunk egy resetet. Az is előfordult párszor, hogy haverok hazavittek, annyira jól éreztem magam.
De ezek fiatalkori buli alkalmak voltak kizárólag. Egyedül sosem ittam, nem láttam értelmét, csak amikor volt kikkel, és mert buliztunk. De ennek már rég vége. Kimaxoltam az alkohol lehetőségeit még a 20-as éveim elején, nekem újat már nem tudna mutatni. De problémám sosem volt belőle.

Aztán pár évvel ezelőtt teljesen letettem. Úgy értve, hogy totális absztinencia, 1 sör sem, semmi. Teljesen jól elvoltam vele, jól éreztem magam nélküle, hogy nem "kell" inni semmilyen szart.

Míg 3,5 év után társadalmi nyomásra kénytelen voltam inni. Az emberek nagy része képtelen elfogadni, ha valaki nem szeretne alkoholt fogyasztani, mert nem és kész. (Ezzel kapcsolatban elég beszédes, hogy a magyar az egyik legnagyobb alkesz a világon.)
Így nagyobb rendezvényekkor, amin kötelező a részvétel (pl. e héten céges buli), muszáj vagyok inni valamennyit, különben megszólnak. Viszont akkor igyekszem a "minőségre" törekedni. Azért idézőjel, mert nekem fontos az életmódom, ami az egészségről is szól. Abba az alkohol pedig nem fér bele. De a héten megiszok 1-2 pohár bort, mert annak finom az íze, meg azzal azért csak nem ártok akkorát. Persze nem kannásra kell gondolni.

Néha megúszom azért, és amikor azt mondom, hogy fehér bort iszok, valójában vizezett almalé van benne. Cukormentes. De így a környezetem nem érzi magát kényelmetlenül, hogy van valaki, aki mer nem alkoholt fogyasztani.

De egyébként az is érdekes megfigyelés volt számomra, hogy te kussoljál, és ne szólj bele ha valaki elveti a sulykot, és túl sokat piál, mi közöd hozzá. De az meg simán belepofázik, hogy te miért szedsz vitaminokat, meg mi ez az egésseges phasság...
Na szóval egy kicsit ez a mentális terror is kicsit benne van, hogy kerülöm az alkoholt.

Én sem iszom meg a "kukoricadarát" Inkább évente 1-2 túra valamelyik "fellegvárba" Prága, Pilzen, vagy egy német város... és egy korrekt "tanksört" túra csülökkel... Az ilyen "pisilnisör" semmit nem ér... inkább nem iszom.. Stellát sem, mióta hazai gyártás... Nem veszem meg a hazai Pilsnert sem...

"lábmosóvíz"

Munkástampont próbálta már valamelyikőtök?

Az meg miféle?

Vattát valami szajréba mártod aztán... Vannak helyek ahol gyorsabban felszívódik az alkohol.

Ja, hogy úgy? Utána meg ki lehet szopogatni a tamponból a maradékot.

Ajándék csokival

"Durva", hogy egész sokan írjátok, hogy ha nem isztok a másik fél szinte nem fogja fel vagy nem akarja felfogni ezt a tényt.
Tapasztaltam ezt én is sokszor és undorodom a szituaciótól.

Én úgy tudom, hogy mióta AB InBev néven egyesültek pár másik gyártóval úgy 10 éve, azóta mindenhol kukoricázzák, nem csak Borsodban. Mondjuk én pénzt is mernék tenni rá, hogy a nagy kukoricarettegők 90%-a egy vakteszten sosem találná el, hogy melyik van felütve kukoricával és melyik nem. Szerintem a többségük annyira ért a sörhöz, hogy egy Ale-t sem tudna megkülönböztetni egy Lagertől, csak valahol hallották, hogy a kukorica rossz, és azt hiszik, hogy ha ezt mondogatják, attól egyből szakértő ínyenceknek tűnnek.

"Csillog a szemem, (bár egyébként is mosolygós vagyok,) vigyorgok, mint a tejbetök"

Nekem van egy ilyen szomszédom, el is neveztem őt Mosolygó Antal-nak, napi szinten butára issza magát.

[ Szerkesztve ]